mi a kotta?

Az enyészet örvénye

  • mi a kotta
  • 2021. december 1.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/48. hétre

„A bécsi Ring-színház megrendítő katasztrófája által oly emlékezetessé vált Hoffmann meséi, Offenbach fantasztikus operája, ma este szerencsésen vonult be a Népszínházba. Az ahhoz fűződő szomorú emlékek ma már kissé elmosódtak. A világ hamar felejt. A közönség hangulatán alig lehetett észlelni, hogy oly műtől várta mulattatását, mely nehány hónap előtt oly sokakat vonzott az enyészet örvényébe. Közönségünk mohó kíváncsisággal sietett e végzetes mű megismerésére. A zsúfolt ház jól hangolt kedvvel fogadta, habár kevésbé mulatott rajta, mint Offenbach régibb művein; mert e posztumusz szerzeménye sokkal komolyabb, mint a finomabb ízlés által sokat ócsárolt, de mégis élvezettel fogadott szellemes operette-jei. Hoffmann meséi egészen más szabású munka, de anyagának legnagyobb része mégis a régi. Maga Offenbach is operának nevezi, mi a francia operette-szerzőknél nem ritkaság ugyan, sőt majdnem átalános szokás, operette-jeiket többnyire komikai operáknak nevezik; de e műnél a magasabb elnevezés helyesen van alkalmazva s kellően motiválva a fantasztikus jelző által.”

Így tudósított a Hoffmann meséi 1882. április 14-i pesti bemutatójáról másnap reggel a Pesti Napló, folytatólagosan visszautalva arra a bő négy hónappal korábbi tragédiára, amely Offenbach utolsó művének második bécsi előadásán következett be. Akkor egy légszeszrobbanás nemcsak porig égette a Ring­theatert, de legalább 400 ember bent is égett az épületben. A világ pedig hamar felejt, sőt mi immár azt is tudjuk, hogy a felejtéshez még csak idő sem kell, elég az elcsigázottság és a kultúrszomj. Mi más miatt vágtatnánk szombaton, járvány közepette, az Erkel Színházba, hogy végre megtekinthessük a Hoffmann meséi új produkcióját: László Boldizsár címszereplésével, Kolonits Klárával a négyes női főszerepben, s nem mellesleg Székely Kriszta rendezésében (december 4., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.