mi a kotta?

Az enyészet örvénye

  • mi a kotta
  • 2021. december 1.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/48. hétre

„A bécsi Ring-színház megrendítő katasztrófája által oly emlékezetessé vált Hoffmann meséi, Offenbach fantasztikus operája, ma este szerencsésen vonult be a Népszínházba. Az ahhoz fűződő szomorú emlékek ma már kissé elmosódtak. A világ hamar felejt. A közönség hangulatán alig lehetett észlelni, hogy oly műtől várta mulattatását, mely nehány hónap előtt oly sokakat vonzott az enyészet örvényébe. Közönségünk mohó kíváncsisággal sietett e végzetes mű megismerésére. A zsúfolt ház jól hangolt kedvvel fogadta, habár kevésbé mulatott rajta, mint Offenbach régibb művein; mert e posztumusz szerzeménye sokkal komolyabb, mint a finomabb ízlés által sokat ócsárolt, de mégis élvezettel fogadott szellemes operette-jei. Hoffmann meséi egészen más szabású munka, de anyagának legnagyobb része mégis a régi. Maga Offenbach is operának nevezi, mi a francia operette-szerzőknél nem ritkaság ugyan, sőt majdnem átalános szokás, operette-jeiket többnyire komikai operáknak nevezik; de e műnél a magasabb elnevezés helyesen van alkalmazva s kellően motiválva a fantasztikus jelző által.”

Így tudósított a Hoffmann meséi 1882. április 14-i pesti bemutatójáról másnap reggel a Pesti Napló, folytatólagosan visszautalva arra a bő négy hónappal korábbi tragédiára, amely Offenbach utolsó művének második bécsi előadásán következett be. Akkor egy légszeszrobbanás nemcsak porig égette a Ring­theatert, de legalább 400 ember bent is égett az épületben. A világ pedig hamar felejt, sőt mi immár azt is tudjuk, hogy a felejtéshez még csak idő sem kell, elég az elcsigázottság és a kultúrszomj. Mi más miatt vágtatnánk szombaton, járvány közepette, az Erkel Színházba, hogy végre megtekinthessük a Hoffmann meséi új produkcióját: László Boldizsár címszereplésével, Kolonits Klárával a négyes női főszerepben, s nem mellesleg Székely Kriszta rendezésében (december 4., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.