Az ígéretek kora - Magyarország története a 19. században (könyv)

Zene

A magyar történelem egyik mágikus-misztikus periódusa éppen a szám szerint tizenkilencedik század, mondhatni a magyar modernitás első fejezete. Leginkább azért, mivel sok minden mással együtt ekkor jön létre az is, amit történeti tudatként szokás illetni: a hitek, balhitek, hiedelmek és ténytöredékek zavaros mozaikja, mely többé-kevésbé mindig személyre (néha társadalmi csoportra, ha tetszik, osztályra) szabott, s melynek kialakításáért egyaránt felelős az éppen ezen időszakban professzionalizálódó történetírás, az általános közoktatás (elterjedése szintúgy ekkorra tehető), a kialakuló modern tömegkommunikáció (vizsgált korunkban a sajtó) és a családi-mikroközösségi emlékezet.

A magyar történelem egyik mágikus-misztikus periódusa éppen a szám szerint tizenkilencedik század, mondhatni a magyar modernitás első fejezete. Leginkább azért, mivel sok minden mással együtt ekkor jön létre az is, amit történeti tudatként szokás illetni: a hitek, balhitek, hiedelmek és ténytöredékek zavaros mozaikja, mely többé-kevésbé mindig személyre (néha társadalmi csoportra, ha tetszik, osztályra) szabott, s melynek kialakításáért egyaránt felelős az éppen ezen időszakban professzionalizálódó történetírás, az általános közoktatás (elterjedése szintúgy ekkorra tehető), a kialakuló modern tömegkommunikáció (vizsgált korunkban a sajtó) és a családi-mikroközösségi emlékezet. Mint látható, a 19. század nemcsak mintegy önmagában létezik, vagy, ha tetszik, az ideálisan elfogulatlan történeti kutatás objektumaként, hanem a folyamatos reflexió tárgyaként is: ennek a lassan minden exkluzivitást levetkőző, mind tömegesebb, mondhatni demokratikusabb és egyre szekularizáltabb történelmi reflexiónak korántsem véletlenül éppen ekkor bővül ki az eszköztára, melynek hatásai alól a mindenkori szaktörténész sem vonhatja ki magát, s ha mást nem is tehet, az adott kor mellett vizsgálat alá kell vonnia a hozzáadott értelmezési teret is.

Nem volt tehát könnyű dolga a Gergely András által szerkesztett 19. századi Magyarország-történet népes szerzőgárdájának, elvégre az elmúlt évtizedek aprólékos szakkutatásai jelentős előrelépést hoztak a vizsgált kor szinte valamennyi problémájának alaposabb feldolgozásában. A feladat nehézségét és egyben a kötet erényét is jelzi, hogy minden fejezetnél külön kis historiográfiai alfejezet foglalkozik azzal, miként változott az adott kutatási terület, téma megítélése a történeti irodalomban - nos, a legtöbb esetben már ez magában is egy-egy nagyregény tárgya lehetne. Úgy tűnik, abban sem volt vita, hogy a tárgyalt periódus kicsit kilóg a kronológiailag számított 1800-as évekből: a történet nálunk II. József abszolutista kormányzásával indul, és az első világháborús vereséggel zárul - a fordulatos sztori rólunk, magyarokról szól, azaz arról, hogyan lett egy tökéletesen elmaradott, zömmel maláriás mocsarakkal, sűrű őserdőkkel, zabolázhatatlan vadvizekkel, továbbá egzotikus őslakosokkal borított provincia egy soknemzetiségű birodalom integráns része, hogyan kezd lassan kimászni az elmaradottságból - ám mire a nagy kísérlet legalább részlegesen sikerülne, rögvest széthullik feje fölül az addigi állami és értelmezési keret, s marad, maradtunk hátra mind, szépelgő megfogalmazás szerint

a Monarchia árvái

Tudjuk, mindez csupán a meghatóan ostoba szüzsé, ám az ördög ezúttal is a részletekben lakozik, s eme apró, ám igen nagyszámú ténytöredékek frappáns összefoglalása mindenképpen e kötet jelentős erénye. Azt mondanunk sem kell, hogy a tárgyalt mű kerüli a politika-, a jog- vagy éppen a diplomáciatörténet egyoldalú túlhangsúlyozását (ezek ugye éppen a tárgyalt időszakban nyerték el a történettudományon belüli időleges egyeduralmukat) - a szociohistória, a mentalitástörténet, a történeti antropológia vagy éppen a gazdaságtörténet eszközeivel feltárható összefüggések legalább annyira jelentős magyarázó erővel bírnak, mint a jól bevilágított színpadon zajló politikai történések. Ennek megfelelően korrekt képet kapunk többek között a magyar társadalom hagyományos rendies rétegződéséről és arról, miként módosult ez a jobbágyfelszabadítással s a kapitalista ipar és üzleti infrastruktúra kiépülésével, az urbanizációval, a migrációval, a nem magyar etnikumok (zsidók, németek, szlovákok) asszimilációjával stb. Az egyes fejezetek szerzői nemcsak azt láttatják, miként váltakoztak az uralkodók, kormányzatok, a pártviszonyok vagy a nemzetközi szövetségi rendszerek, de alapos betekintést nyerhetünk a család, a háztartás, a gazdálkodás mindennapjaiba is, az elemzések kitérnek a házasodási szokások, a demográfiai vagy éppen az epidemiológiai helyzet leírására is: a nagyközönség zömmel azt sem tudja, hogy a kiegyezés utáni nagy fellendülés egyben a periodikus demográfiai katasztrófák kora is, hogy az 1890-es évekkel bezárólag százezreket vittek el a járványok (mindenekelőtt a kolera) és az éhínség, éppen ezért nálunk a demográfiai robbanás ha nem is maradt el, hatása mégis korlátozott volt.

Érdemes felsorolni a szerzőket, s látható lesz, hogy többfajta érdeklődési körből, kutatási területből és megközelítési módból állt össze a kötet: a szerkesztő, Gergely András nevéhez fűződik az 1848-49-es rész, továbbá (Pajkossy Gáborral közösen) a birodalmi kereteket felvázoló nyitófejezet, a művelődéstörténeti részeket Dobszay Tamás írta, s Fónagy Zoltánnal együtt ugyanő alkotta meg a társadalomtörténeti fejezeteket is. Az 1848 előtti politikai történések (benne a reformkor) szemrevételezése Pajkossy Gábor munkája volt, az önkényuralom, a kiegyezés és a korai dualizmus korát Csorba László dolgozta fel, az 1849 utáni gazdaság-, különösen a bank- és pénztörténeti fejezet a korszak kiváló kutatója, Kövér György munkáját dicséri, míg az utolsó évtizedekről Pölöskei Ferenc leírását olvashatjuk. És mi tagadás, pontosan a gazdaságtörténet és a szociohistória terén bővültek leginkább az ismereteink, s korántsem meglepő módon tán éppen ezek a kötet legizgalmasabb részei - a politikai történéseket, a nagybetűs históriát most legfeljebb más logika szerint rakjuk össze, s más rendező elv ad értelmet a múltnak - már ha egyáltalán adható neki valami efféle. Nyilván sokan lesznek, akik a magyar történelem általában irodalmárok, politikai gondolkodók és politikusok által felvetett ún. nagy kérdéseire keresik a választ - tudják: haza vagy haladás?; Széchenyi vagy Kossuth; áruló volt-e Görgei? (az, sőt ügynök is); hiba volt-e a kiegyezés?; mikor került az ország történelmi kényszerpályára?; tényleg akkora gazemberek voltak-e a Tiszák?; vagy éppen: miért is vesztettük el a háborút? A legérdekesebb persze az, hogy a fenti, rendre (hagyományosan) rosszul feltett kérdésekre is kaphatunk választ - az eredmény néha csak annyi, hogy végre megtanulunk kérdezni, s kétségtelen, hogy ebben sokat segíthet ez a legújabb, hangsúlyozottan nem csak egyetemistáknak ajánlott kortörténeti összefoglaló.

Osiris Kiadó, 2003, 556 oldal, 3780 Ft

Figyelmébe ajánljuk