Az írástudó felelőtlensége - Bennett Miller: Capote (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. április 6.

Zene

Túlfinomult öltözködés, affektáló hanghordozás, gyógyíthatatlan narcizmus, gyilkos szarkazmus, gátlástalan törtetés. Nem épp a legszimpatikusabb oldaláról ismerjük meg a huszadik századi amerikai irodalom klasszikusát, Truman Capotet.
Az állítólag kétszáztizenötös IQ-val virgonckodó, szexuális preferenciáit nyíltan vállaló író legalább olyan hangsúlyt fektetett a körítésre, mint magára az irodalomra; öndefiníciójához nélkülözhetetlenek híres ismerősei, akiket keresetten laza eleganciával csak a keresztnevükön szőtt bele anekdotáiba (Marilyn, Tennessee, Humphrey stb.); könyvborítóin előszeretettel pózolt s a többi. Voltaképpen meglepő, hogy ő jegyzi a tényirodalom egyik jelentős művét, a kansasi farmercsalád brutális lemészárlását elbeszélő Hidegvérrel című regényt.

Miller korrekt, iparos mozija nem a szokványos, bölcsőtől a koporsóig tartó biopic. Nem láthatjuk a kis Trumant rugdalózóban, első gimnazista élményeitől is megkímél - sértő vagy sem, lefokozza a Hidegvérrel alkotójává: a kérdés, hogy a személye vagy pedig a regénye a valódi főszereplő.

Már az első kockák ezt a dilemmát pedzik - Kansasben járunk, a vérbe fagyott Clutter családot épp megtalálják, a nyomozás beindul, a helyiek páni félelmükben kulcsra zárják az ajtókat. A New Yorker újságírója, az Álom luxuskivitelben babérjain pihenő Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) jó szimattal csap le a hírre; kollégájával és gyerekkori jó barátjával, a Ne bántsátok a feketerigót! írójával, Harper Lee-vel (Catherine Keener) a helyszínre utazik, ahol konstatálja, hogy igazi aranybányára bukkant, a történet egy regényt is megér.

A mozi a fogantatásától a mű megszületéséig tart. A kispapa nehezen viseli terhét: hisztérikus, érzelmei túláradnak, minél mélyebbre ássa magát az anyagba, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a választott forma, a dokumentarizmus megköveteli, hogy addig ne tegye ki a pontot a végére, amíg nincs ítélet.

Lévén, hogy hősünk kizárólag csak a regénye iránt érez felelős-séget, még attól sem riad vissza, hogy manipulálja a valóságot - az előzetesben ülő egyik gyilkossal, Perry Smithszel (Clifton Collins Jr.) már-már barátinak (szerelminek?) mondható a kapcsolata, állja az ügyvédi költségeket, de mikor minden szükséges információt begyűjtött, egyszerűen továbbáll. Ám hiába hiszi, hogy a lelkiismeretét büntetlenül zárójelbe teheti - a realitás hat a fikcióra, a fikció az írójára, aki, bármennyire nem akarja, végül szembe kell hogy nézzen az általa is generált következményekkel.

Miller filmje a művész és az ember közötti különbséget piszkálgatja. Tanulsága banális: az emberség nem elengedhetetlen feltétele a remekműnek.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.