Az írástudó felelőtlensége - Bennett Miller: Capote (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. április 6.

Zene

Túlfinomult öltözködés, affektáló hanghordozás, gyógyíthatatlan narcizmus, gyilkos szarkazmus, gátlástalan törtetés. Nem épp a legszimpatikusabb oldaláról ismerjük meg a huszadik századi amerikai irodalom klasszikusát, Truman Capotet.
Az állítólag kétszáztizenötös IQ-val virgonckodó, szexuális preferenciáit nyíltan vállaló író legalább olyan hangsúlyt fektetett a körítésre, mint magára az irodalomra; öndefiníciójához nélkülözhetetlenek híres ismerősei, akiket keresetten laza eleganciával csak a keresztnevükön szőtt bele anekdotáiba (Marilyn, Tennessee, Humphrey stb.); könyvborítóin előszeretettel pózolt s a többi. Voltaképpen meglepő, hogy ő jegyzi a tényirodalom egyik jelentős művét, a kansasi farmercsalád brutális lemészárlását elbeszélő Hidegvérrel című regényt.

Miller korrekt, iparos mozija nem a szokványos, bölcsőtől a koporsóig tartó biopic. Nem láthatjuk a kis Trumant rugdalózóban, első gimnazista élményeitől is megkímél - sértő vagy sem, lefokozza a Hidegvérrel alkotójává: a kérdés, hogy a személye vagy pedig a regénye a valódi főszereplő.

Már az első kockák ezt a dilemmát pedzik - Kansasben járunk, a vérbe fagyott Clutter családot épp megtalálják, a nyomozás beindul, a helyiek páni félelmükben kulcsra zárják az ajtókat. A New Yorker újságírója, az Álom luxuskivitelben babérjain pihenő Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) jó szimattal csap le a hírre; kollégájával és gyerekkori jó barátjával, a Ne bántsátok a feketerigót! írójával, Harper Lee-vel (Catherine Keener) a helyszínre utazik, ahol konstatálja, hogy igazi aranybányára bukkant, a történet egy regényt is megér.

A mozi a fogantatásától a mű megszületéséig tart. A kispapa nehezen viseli terhét: hisztérikus, érzelmei túláradnak, minél mélyebbre ássa magát az anyagba, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a választott forma, a dokumentarizmus megköveteli, hogy addig ne tegye ki a pontot a végére, amíg nincs ítélet.

Lévén, hogy hősünk kizárólag csak a regénye iránt érez felelős-séget, még attól sem riad vissza, hogy manipulálja a valóságot - az előzetesben ülő egyik gyilkossal, Perry Smithszel (Clifton Collins Jr.) már-már barátinak (szerelminek?) mondható a kapcsolata, állja az ügyvédi költségeket, de mikor minden szükséges információt begyűjtött, egyszerűen továbbáll. Ám hiába hiszi, hogy a lelkiismeretét büntetlenül zárójelbe teheti - a realitás hat a fikcióra, a fikció az írójára, aki, bármennyire nem akarja, végül szembe kell hogy nézzen az általa is generált következményekkel.

Miller filmje a művész és az ember közötti különbséget piszkálgatja. Tanulsága banális: az emberség nem elengedhetetlen feltétele a remekműnek.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."