Az írástudó felelőtlensége - Bennett Miller: Capote (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. április 6.

Zene

Túlfinomult öltözködés, affektáló hanghordozás, gyógyíthatatlan narcizmus, gyilkos szarkazmus, gátlástalan törtetés. Nem épp a legszimpatikusabb oldaláról ismerjük meg a huszadik századi amerikai irodalom klasszikusát, Truman Capotet.
Az állítólag kétszáztizenötös IQ-val virgonckodó, szexuális preferenciáit nyíltan vállaló író legalább olyan hangsúlyt fektetett a körítésre, mint magára az irodalomra; öndefiníciójához nélkülözhetetlenek híres ismerősei, akiket keresetten laza eleganciával csak a keresztnevükön szőtt bele anekdotáiba (Marilyn, Tennessee, Humphrey stb.); könyvborítóin előszeretettel pózolt s a többi. Voltaképpen meglepő, hogy ő jegyzi a tényirodalom egyik jelentős művét, a kansasi farmercsalád brutális lemészárlását elbeszélő Hidegvérrel című regényt.

Miller korrekt, iparos mozija nem a szokványos, bölcsőtől a koporsóig tartó biopic. Nem láthatjuk a kis Trumant rugdalózóban, első gimnazista élményeitől is megkímél - sértő vagy sem, lefokozza a Hidegvérrel alkotójává: a kérdés, hogy a személye vagy pedig a regénye a valódi főszereplő.

Már az első kockák ezt a dilemmát pedzik - Kansasben járunk, a vérbe fagyott Clutter családot épp megtalálják, a nyomozás beindul, a helyiek páni félelmükben kulcsra zárják az ajtókat. A New Yorker újságírója, az Álom luxuskivitelben babérjain pihenő Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) jó szimattal csap le a hírre; kollégájával és gyerekkori jó barátjával, a Ne bántsátok a feketerigót! írójával, Harper Lee-vel (Catherine Keener) a helyszínre utazik, ahol konstatálja, hogy igazi aranybányára bukkant, a történet egy regényt is megér.

A mozi a fogantatásától a mű megszületéséig tart. A kispapa nehezen viseli terhét: hisztérikus, érzelmei túláradnak, minél mélyebbre ássa magát az anyagba, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a választott forma, a dokumentarizmus megköveteli, hogy addig ne tegye ki a pontot a végére, amíg nincs ítélet.

Lévén, hogy hősünk kizárólag csak a regénye iránt érez felelős-séget, még attól sem riad vissza, hogy manipulálja a valóságot - az előzetesben ülő egyik gyilkossal, Perry Smithszel (Clifton Collins Jr.) már-már barátinak (szerelminek?) mondható a kapcsolata, állja az ügyvédi költségeket, de mikor minden szükséges információt begyűjtött, egyszerűen továbbáll. Ám hiába hiszi, hogy a lelkiismeretét büntetlenül zárójelbe teheti - a realitás hat a fikcióra, a fikció az írójára, aki, bármennyire nem akarja, végül szembe kell hogy nézzen az általa is generált következményekkel.

Miller filmje a művész és az ember közötti különbséget piszkálgatja. Tanulsága banális: az emberség nem elengedhetetlen feltétele a remekműnek.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.