Az írástudó felelőtlensége - Bennett Miller: Capote (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. április 6.

Zene

Túlfinomult öltözködés, affektáló hanghordozás, gyógyíthatatlan narcizmus, gyilkos szarkazmus, gátlástalan törtetés. Nem épp a legszimpatikusabb oldaláról ismerjük meg a huszadik századi amerikai irodalom klasszikusát, Truman Capotet.
Az állítólag kétszáztizenötös IQ-val virgonckodó, szexuális preferenciáit nyíltan vállaló író legalább olyan hangsúlyt fektetett a körítésre, mint magára az irodalomra; öndefiníciójához nélkülözhetetlenek híres ismerősei, akiket keresetten laza eleganciával csak a keresztnevükön szőtt bele anekdotáiba (Marilyn, Tennessee, Humphrey stb.); könyvborítóin előszeretettel pózolt s a többi. Voltaképpen meglepő, hogy ő jegyzi a tényirodalom egyik jelentős művét, a kansasi farmercsalád brutális lemészárlását elbeszélő Hidegvérrel című regényt.

Miller korrekt, iparos mozija nem a szokványos, bölcsőtől a koporsóig tartó biopic. Nem láthatjuk a kis Trumant rugdalózóban, első gimnazista élményeitől is megkímél - sértő vagy sem, lefokozza a Hidegvérrel alkotójává: a kérdés, hogy a személye vagy pedig a regénye a valódi főszereplő.

Már az első kockák ezt a dilemmát pedzik - Kansasben járunk, a vérbe fagyott Clutter családot épp megtalálják, a nyomozás beindul, a helyiek páni félelmükben kulcsra zárják az ajtókat. A New Yorker újságírója, az Álom luxuskivitelben babérjain pihenő Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) jó szimattal csap le a hírre; kollégájával és gyerekkori jó barátjával, a Ne bántsátok a feketerigót! írójával, Harper Lee-vel (Catherine Keener) a helyszínre utazik, ahol konstatálja, hogy igazi aranybányára bukkant, a történet egy regényt is megér.

A mozi a fogantatásától a mű megszületéséig tart. A kispapa nehezen viseli terhét: hisztérikus, érzelmei túláradnak, minél mélyebbre ássa magát az anyagba, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a választott forma, a dokumentarizmus megköveteli, hogy addig ne tegye ki a pontot a végére, amíg nincs ítélet.

Lévén, hogy hősünk kizárólag csak a regénye iránt érez felelős-séget, még attól sem riad vissza, hogy manipulálja a valóságot - az előzetesben ülő egyik gyilkossal, Perry Smithszel (Clifton Collins Jr.) már-már barátinak (szerelminek?) mondható a kapcsolata, állja az ügyvédi költségeket, de mikor minden szükséges információt begyűjtött, egyszerűen továbbáll. Ám hiába hiszi, hogy a lelkiismeretét büntetlenül zárójelbe teheti - a realitás hat a fikcióra, a fikció az írójára, aki, bármennyire nem akarja, végül szembe kell hogy nézzen az általa is generált következményekkel.

Miller filmje a művész és az ember közötti különbséget piszkálgatja. Tanulsága banális: az emberség nem elengedhetetlen feltétele a remekműnek.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.