Bábfilm - A székláb - Jirí Barta: A padláson

  • - ts -
  • 2010. június 10.

Zene

Kedves nézőink, most egy legenda érkezik! Örömünk ugyan ezúttal sem lesz felhőtlen, de a találkozás akkor is megér minden pénzt. Kezdjük felrúgva az illemet: Jirí Barta alig múlt hatvan, mégis olyan ismerkedési est lesz ez, mintha Pelével a New York Cosmos színeiben lett volna szerencsénk először találkozni.

Kedves nézőink, most egy legenda érkezik! Örömünk ugyan ezúttal sem lesz felhőtlen, de a találkozás akkor is megér minden pénzt. Kezdjük felrúgva az illemet: Jirí Barta alig múlt hatvan, mégis olyan ismerkedési est lesz ez, mintha Pelével a New York Cosmos színeiben lett volna szerencsénk először találkozni.

Barta a cseh animáció második generációjának kimagasló alakja, hazájában (és szakmája európai fórumain) legalább annyira nagy becsben tartott művész, mint - a nálunk tán valamivel ismertebb nevű - Jan Svankmajer. Nota bene: működésére nagy hatással volt a nála majd' tizenöt évvel öregebb Svankmajer éppúgy, mint az orosz Jurij Norstein vagy éppenséggel az észt Priit Pärn - persze igazságosabb itt kölcsönhatásokról beszélni: ők a nyolcvanas évek nagy kelet-európai animátorgenerációja (a "szerzői rajzfilmesek": sem korábban, sem azután nincs párjuk a világon). Az lenne a természetes, ha belezokognánk kicsit a köztudatba, hogy miért oly szegényes ez az élet, hogy minálunk őket csak a konesszőrök ismerik, de most épp örülni jöttünk.

Barta (a színházi stúdiumokról érkező Svankmajerrel szemben) az iparművészeti főiskolára járt, ahol televíziós és filmes grafikát tanult. A Jirí Trnka Stúdióban kezdte pályáját - ide kötik a nyolcvanas évek remekművei is, mint a Zanikly svet rukavic (A kesztyűvilág alkonya; 1982) vagy a hamelni patkányfogó történetét Jirí Stivín pikulázására, a hagyományos animációs és filmes technikák kombinálásával előadó közel egyórás Krysar (1985), esetleg az 1987-es Poslední lup (Az utolsó rablás) című noirgroteszk.

Barta azonban nem érte be ennyivel, nagy terve a Gólem volt, aminek tervezett költségvetése (100 millió Kc, napi áron tán valamivel több mint egymilliárd HUF), már az átkosban is kicsapta a biztosítékot a kulturális exportcikkekre és nemzetközi sikerekre amúgy fogékony csehszlovák államnál. Végül 1987-ben elkészült egy hétperces pilot a Gólemből - fönn van a youtube-on, nézzék meg, egy nagy mű ígérete. Esetleg még fogpiszkálóé, ha el nem rontják, hiszen utólag már mondhatunk bármit, noha abban elég biztosak lehetünk, hogy a rendszerváltás a szerzői animációs moziműnemnek nem tett jót, hisz' a cenzúrát és a bürokráciát felváltotta a piac bűvigéje, hirtelen elapadtak a források, s a családi és gyerekfilmek üzleti potenciáljára terelődött a szó. Mindazonáltal Barta nem adta fel a harcot, s szűk húsz év után, 1996-ban elkészült egy újabb harapásnyi a Gólemből, de annak sem lett folytatása. Állítólag még ma is él a remény... ja, az esik el utoljára.

Csakhogy mindeközben élni is, dolgozni is kell, ráadásul úgy, hogy a művészi tisztesség se csorbuljon. Nos, nyilvánvalóan az ebbéli igyekezet filmje A padláson. A maga módján egy remek, mégis Michelangelo széklába, nem vitás. A műgonddal vegyes keserűség alkotói hozzáállásából megfogalmazott tündérmese (te jóisten!).

A kijelölt helyszínen járunk, a padlás a lejátszott limlomok birodalma, itt élik vidám életüket a kiselejtezett babák, miközben itt dúl a ledöntött mellszobor rémuralma is - őt élő színész, a cseh színjátszás utóbbi húsz-harminc évének csúcsfigurája, Jirí Lábus adja. A mű tartalmi mondandóját úgy foglalhatjuk össze, mint 1984-es reminiszcenciákkal súlyosbított illusztrációját A királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek... kezdetű valahai Koncz Zsuzsa-slágernek. A gyerekeknek itt ez a minden alkatrészében beolajozott mese a jók és gonoszak harcáról, a kíséretükben érkező felnőttek pedig gyönyörködjenek a hagyományos animációs technika virtuóz alkalmazásában, a tárgyi fantázia szédítő gazdagságában, a hangulatteremtő erő kiapadhatatlanságában vagy éppenséggel Barta teremtményeinek éterien könnyed mozgásában - ha már a mellszobrok elleni küzdelem szükségességével, de pláne hatékonyságával mainapság már aligha tudnak mit kezdeni.

Mindegy, ez is sokkal-sokkal több a semminél, és a mai információszerzési lehetőség mellett nem látszik megoldhatatlannak a visszafelé tető alá hozott ismerkedés sem. Ne tétovázzanak!

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.