mi a kotta?

Bágyadt légyott

  • mi a kotta
  • 2022. november 9.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/45. hétre

„Bizonyára megérted, miért kell visszamennem Bécsbe; nem Panna Blahetka miatt, akiről talán már írtam néked levélben. Fiatal, kellemes megjelenésű és zongoraművész; de nekem, sajnálatos módon megvan a saját ideálom, amelynek az elmúlt fél évben, igaz, csak titokban adóztam; akiről álmodom, akinek zongoraversenyem adagiója szól, és aki ma reggel is rövid keringőre inspirált, amit most elküldök neked. Figyelj most egy kicsit: senki sem tudja ezt, csak te. Mennyire szeretném eljátszani neked ezt a keringőt, drága Tytus! A triószakaszban a basszusmelódiának kell dominálnia egészen addig, míg az ötödik ütemben a hegedű egy magas Eszt játszik; de miért is magyarázom neked ezt? Hiszen úgy­is érezni fogod…” Így írt 1829-ben Frédéric Chopin egykori iskolatársának, Tytus Woyciechowskinak. Leveleiben, amelyeket becéző megszólítással kezdett, a zeneszerző csókokat, öleléseket és pajkos álmokat említ. Nem véletlenül jutottak arra a zenetörténészek, hogy a lengyel ikon saját neméhez vonzódott. Hogy a férfinadrágban járó, szivarozó hírhedt leszbikussal, George Sanddal kötött dacszövetségéről, amit a világ szerelemnek hitt, ne is beszéljünk.

A levélben említett f-moll zongoraverseny is elhangzik Nyikolaj Luganszkij és a Concerto Budapest koncertjén. A virtuóz orosz zongoraművész fellépését nem szabad kihagyni, a nevezett lassú tételt pedig nem lesz merészség az életrajz felől hallgatni: az első akkordok titkos rejtekhelyre vezetnek, s ott csendülnek fel a légyott dallamai. A szünet után Keller András Dvořák VIII. szimfóniáját dirigálja (Zeneakadémia, november 11., fél nyolc).

Dohnányi Ernő és Andrew Lloyd Webber kevésbé ismert arcai mutatkoznak meg a Rádiózenekar koncertjén, amelyet Káli Gábor vezényel: előbbitől az Amerikai rapszódia szól, vérbeli jenki zene Liszt Ferenc-i recept alapján, utóbbitól pedig nem musical, hanem az apja emlékére komponált Requiem (Müpa, november 11., fél nyolc).

Vilde Frang szeret úgy fogalmazni, hogy szinte hazajár Magyarországra, s ez, ha csak egy hajszálnyival, de több mint udvarias gesztus. A norvég hegedűművész Bartók érett kori versenyművét hozza magával, hogy a Budapesti Fesztiválzenekarral együtt muzsikáljon a Müpában (november 12., fél négy, 13. és 14., háromnegyed nyolc). Vasárnap este a Müpa Fesztivál Színházában a fiatal ukrán hegedűművész, Diana Tiscsenko és Fejérvári Zoltán zongoraművész duóját halljuk, akik többek között Schnittkét és Beethovent játszanak (november 13., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.