„Bizonyára megérted, miért kell visszamennem Bécsbe; nem Panna Blahetka miatt, akiről talán már írtam néked levélben. Fiatal, kellemes megjelenésű és zongoraművész; de nekem, sajnálatos módon megvan a saját ideálom, amelynek az elmúlt fél évben, igaz, csak titokban adóztam; akiről álmodom, akinek zongoraversenyem adagiója szól, és aki ma reggel is rövid keringőre inspirált, amit most elküldök neked. Figyelj most egy kicsit: senki sem tudja ezt, csak te. Mennyire szeretném eljátszani neked ezt a keringőt, drága Tytus! A triószakaszban a basszusmelódiának kell dominálnia egészen addig, míg az ötödik ütemben a hegedű egy magas Eszt játszik; de miért is magyarázom neked ezt? Hiszen úgyis érezni fogod…” Így írt 1829-ben Frédéric Chopin egykori iskolatársának, Tytus Woyciechowskinak. Leveleiben, amelyeket becéző megszólítással kezdett, a zeneszerző csókokat, öleléseket és pajkos álmokat említ. Nem véletlenül jutottak arra a zenetörténészek, hogy a lengyel ikon saját neméhez vonzódott. Hogy a férfinadrágban járó, szivarozó hírhedt leszbikussal, George Sanddal kötött dacszövetségéről, amit a világ szerelemnek hitt, ne is beszéljünk.
A levélben említett f-moll zongoraverseny is elhangzik Nyikolaj Luganszkij és a Concerto Budapest koncertjén. A virtuóz orosz zongoraművész fellépését nem szabad kihagyni, a nevezett lassú tételt pedig nem lesz merészség az életrajz felől hallgatni: az első akkordok titkos rejtekhelyre vezetnek, s ott csendülnek fel a légyott dallamai. A szünet után Keller András Dvořák VIII. szimfóniáját dirigálja (Zeneakadémia, november 11., fél nyolc).
Dohnányi Ernő és Andrew Lloyd Webber kevésbé ismert arcai mutatkoznak meg a Rádiózenekar koncertjén, amelyet Káli Gábor vezényel: előbbitől az Amerikai rapszódia szól, vérbeli jenki zene Liszt Ferenc-i recept alapján, utóbbitól pedig nem musical, hanem az apja emlékére komponált Requiem (Müpa, november 11., fél nyolc).
Vilde Frang szeret úgy fogalmazni, hogy szinte hazajár Magyarországra, s ez, ha csak egy hajszálnyival, de több mint udvarias gesztus. A norvég hegedűművész Bartók érett kori versenyművét hozza magával, hogy a Budapesti Fesztiválzenekarral együtt muzsikáljon a Müpában (november 12., fél négy, 13. és 14., háromnegyed nyolc). Vasárnap este a Müpa Fesztivál Színházában a fiatal ukrán hegedűművész, Diana Tiscsenko és Fejérvári Zoltán zongoraművész duóját halljuk, akik többek között Schnittkét és Beethovent játszanak (november 13., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
