Visszhang: koncert

Jacob Collier

Visszhang

Az első percek olyanok, mintha a TikTokot pörgetném. Tizenöt másodpercenként új sound, új ritmusok, és Collier úgy pattog a többtonnás hangszer­arzenál elemei között, mint egy gumilabda. 

Épp ettől tartottam. Hogy ez a 28 éves zseni, a Z generáció Mozartja csak csíny és mutatvány, semmi több. Aztán kiderül, hogy mégis több. Noha a koncert végig megőrzi obszesszív-kompulzív jellegét, a monumentális hangképek, Collier érzékeny baritonja, gazdagon csilingelő gitárja és a zenekarának tagjaiból áradó egyediség hamar behúz. Collier nem a hosszú balladák, nem is a belelazulós groove-ok mestere. Bármit csinál a színpadon, nem győzünk ámulni, és ez a csodálat egyszerre húz közel és tart távol. Mert ő más, mint mi vagyunk, s talán más, mint bármely zenész a bolygón. Lírai dalai hamar grandiózus balladákká dagadnak (The Sun in Your Eyes), hangfestményei szégyentelenül gyúrják egybe a funk, mainstream pop és jazz elemeit (All I Need, Sleeping on Dreams), a koncert ékköve pedig az édesanyjával közösen előadott God Only Knows. A ráadás egy Queen-szám (Somebody to Love), majd három szólamra osztja a Müpát, és vezényel, könnyen érthető kézjelekkel. Egyetlen hatalmas, háromezer fős kórust alkotunk és éneklünk. Sokan mondják, hogy nála elevenebb tudással senki nem rendelkezik harmóniákat, ritmusokat és soundokat illetően, de lényegesebb talán, hogy egyet nagyon tud: azt, hogy zenélni együtt érdemes. Az előbb még a harmonizer és a zongora között ugrált, most rajtunk játszik. Nagyon jó billentyűnek lenni a hangszerén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.