Koncert

Beatlemánia ’18

Paul McCartney

Zene

Bő fél évszázaddal a Beatlemania után még mindig komoly tömeg kíváncsi Paul McCartney-ra Bécsben is – nem csoda, hogy az eredetileg meghirdetett december 5-i koncert másnapjára is lekötöttek egy fellépést.

Mi erre váltottunk jegyet, de természetesen ez a buli is telt házas volt. Az előre bejelentett fél 8-as kezdés nyilván kamu, hogy odaérjen a nép, és aki időben érkezik, egy meglehetősen fura, valójában igencsak béna húzással szembesül: a felvezető dj szettet Beatles- és McCartney-dalok alkotják. A Wings Junior’s Farmja például úgy 5 perccel a koncertkezdés előtt csendül fel, a szettlistában viszont a második a nyitó A Hard Day’s Night után, vagyis 10 percen belül kétszer is elhangzik. De nagyjából ez az egyetlen panaszunk az est folyamán, hacsak nem számítjuk még ide a Stadthalle rettenetesen kényelmetlen székeit.

Annak természetesen elsősorban zenei okai vannak, hogy miért volt ez egy parádés koncert, de fontos még valamit kiemelni. Macca nemcsak 38-38 dalt játszott a két estén úgy, hogy a szettlisták nem teljesen fedték egymást, de mindkét délután adott még egy-egy soundcheck koncertet is VIP-vendégeknek, és ezeken túlnyomó többségben olyan dalok szerepeltek, amik este nem. Akárhogy is nézzük, 30 óra leforgása alatt ez nem kis teljesítmény egy 76 éves embertől. Persze amikor McCartney csak egyedül van a színpadon, érezhető, hogy a hangja nem a régi, de a zenekari produkció alatt, a megtámogatott vokáloknak köszönhetően senkinek nem lehet egy rossz szava.

A kísérőzenészek a régiek, és közülük is kiemelkedik a show-t időnként ellopó pufi dobos, Abe Laboriel. A pár hónappal ezelőtt ki­adott új album, az Egypt Station dalai meglepően jól illeszkednek a műsorba, és a 70-es évekbeli Wings-dalokra is van kereslet. A Let Me Roll It, a Band on the Run és a Let ’Em In egyaránt telitalálat, a 1985 kellemes meglepetés, a Live and Let Die viszont inkább az eltúlzott pirotechnikáról marad emlékezetes. Persze a lényeg most a Beatles-klasszikusokon van, hiszen ezek alkotják a szettlista közel kétharmadát. Nagy meglepetés nincs, hacsak nem az, hogy a Yesterday nem csendül fel, viszont meghallgathatjuk az In Spite of All the Dangert, ami még a Quarrymen (Lennon, McCartney és Harrison első zenekara – a szerk.) idején született az 1950-es években. A Back in the U.S.S.R. és a Helter Skelter elképesztően feszes, a záró Golden Slumbers / Carry That Weight / The End triásznál meg nincs jobb befejezés. Illetve mégis van: Macca pont a mi szektorunk alatt megy le a színpadról, és búcsúzóul felinteget nekünk. Hello, Goodbye!

Stadthalle, Bécs, december 6.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.