mi a kotta?

Bécsi sorsok

  • mi a kotta
  • 2015. december 19.

Zene

„Pontot tettem a Lulu kompozíciójának végére; ez azonban nem tett oly maradéktalanul boldoggá, mint ahogy elképzelhető lenne. Éppen az utolsó előtti részekben bizonyos dolgokat csak futólagosan vázoltam fel, a kidolgozást későbbre hagytam. Az egész kompozíció most amúgy is még egyszer »generáljavításra szorul« (ahogy az autósok mondják). Az egész éven áthúzódó munka és az előre teljes egészében át nem tekinthetett zenei anyag arra késztet, hogy az egészen újra átmenjek, s ebből pár kis retus is adódik majd. Mindez még két-három hetet vesz majd igénybe, úgyhogy a hangszerelést nyilván majd csak júniusban kezdhetem el – az erre szánt idő (őszig!) egyre fogy – és ezzel idegességem egyre nő.” Így szorongott 1934 májusában Alban Berg, s mint fájdalmasan hamar kiderült, korántsem indokolatlanul: Luluját már nem tudta teljesen befejezni, még ugyanaz év decemberében meghalt. Mint feljegyezték, Berg még utolsó napján, már félrebeszélve is a Lulut emlegette, amely azonban így is máig nyugtalanító remekművé vált, amint erről szombaton a Met esedékes vetítésén is meggyőződhetünk majd (Fesztivál Színház, ill. Uránia, november 21., fél hét). A New York-i előadás karmestere James Levine, rendezője pedig a csodás képzőművész és animációs zseni, William Kentridge lesz.

Alban Berg (portréját Kentridge színpadképén mutatjuk) sorsa Bécshez kötődött, s bécsi sorsokat ígér fantáziacímével a Pannon Filharmonikusok pénteki pesti koncertje is: a Bécsből Hollywoodba áttelepülő Korngold Hegedűversenyével, s természetesen a Sorsszimfóniával (Nemzeti Hangversenyterem, november 20., fél nyolc). S ha jobban szemügyre vesszük a hét programját, hát még egy sor koncert kínál majd elénk példázatos bécsi sorsokat. Mi több, a Wiener Kammerensemble keddi hangversenyén ráadásul bécsi előadók fogják eljátszani Mozart, Bee­thoven és Schubert egy-egy kamaradarabját (Nemzeti Hangversenyterem, november 24., fél nyolc).

Ugyanezen az estén egy játszóhellyel odébb, az Óbudai Danubia Zenekar „Könny”-es koncertjén jobbára újra csak bécsi sorsok kerülnek elénk: Schubert, majd a Gyermekgyászdalok Mahlere nyomában csupán Bach Ich hatte viel Bekümmernis című kantátája fogja elszakítani a program tematikáját a hajdani császárvárostól (Zeneakadémia, november 24., fél nyolc). A karmester Kovács János lesz, s az énekes közreműködők sorában ott leljük a nagyszerű Komlósi Ildikót és Megyesi Zoltánt is.

A Zeneakadémia lesz a színhelye Várjon Dénes és Simon Izabella kamarazenei fesztiváljának is, amely csütörtöktől vasárnapig az Elsők és utolsók cím alatt kínál koncerteket, de más egyebeket, így például Spiró Györggyel való beszélgetést is. S ha már elsőkről és utolsókról esik szó, hát a Concerto Budapest szerdai koncertjének vendégszólistája Valentina Lisitsa zongoraművésznő lesz (Nemzeti Hangversenyterem, november 25., fél nyolc). Az első komolyzenész, aki a YouTube által vált világ­sztárrá, s ugyancsak az első, aki a neten szerzett népszerűségét a koncertpódiumokon is gyarapítani tudta. Pesten Rachmaninovot játszik majd (akárcsak a legelső feltöltött videóján), s Keller András Stravinsky és Sosztakovics egy-egy művével kínál számunkra teljes orosz programot erre az estére.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.