Interjú

„Belül éget”

Emmanuel Pahud fuvolaművész

Zene

Nagyon fiatalon lett a Berlini Filharmonikusok vezető fuvolaszólistája, ma már felerészt a saját projektjein dolgozik. A fuvolista szabadságáról, régi- és újzenéről, mindenféle inspirációforrásokról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Sokat beszél rendszerességről és fegyelemről. Mennyi gyakorlásra van szüksége? Főképp azokat a darabokat gyakorolja, amelyeket a következő koncertjein előad, vagy pusztán saját örömére is játszik, esetleg azért, hogy formában tartsa magát?

Emmanuel Pahud: Egy aktív előadóművésznél ez kicsit mindennek a keveréke. Természetesen jó formában kell lenni, de az élet tele van új projektekkel, új repertoárral – némelyik új darabhoz, mondjuk egy fuvolaversenyhez hetekre, akár hónapokra van szükség, máshoz esetleg elég pár nap, hogy „megtisztogassuk” a játékot. De sokszor azért fontos egy már ismert darabot is gyakorolni, mert az felfedezésekhez, új perspektívákhoz vezethet, és segíthet a művészi higiéniában. Az ötvenes éveim közepén járok, jobban kell ügyelnem az egészségemre, és egy kicsit több időre és munkára van szükségem a jó formához és az új kihívásokhoz.

MN: Hogyan tartja magát jó formában fizikailag? Énekeseknek sok alvásra van szükségük például.

EP: A jó alvás persze előfeltétel, és bizonyos mértékig a megfelelő táplálkozás is. Másrészt az, hogy mozgásban legyünk. Gyalog megyek a szállodából a koncerthelyszínig, ami olykor már néhány kilométer. Az edzőterem és az uszoda nem az én világom, de szeretek biciklizni, télen síelni. Tudja, a fuvolázás elég kimerítő a testnek, mert hiperaktív lélegzést igényel – mi több levegőt veszítünk, mint bármelyik másik fúvós hangszeres, mert nem valami nádba vagy fúvókába fújunk, hanem részben a levegőbe, ami elvész, tehát a tüdőnek és a szívnek sok munkája van. Ez erős fizikai munka.

MN: Mennyi szabadsága van a fuvolistának egy darabban?

EP: Minél többet gyakorolunk, minél inkább magunkévá tesszük a darabot úgy, hogy nemcsak a saját szólamunkat tudjuk, hanem a zenekar többi szólamát is, annál inkább elmélyül a darab ismerete, és akkor szabadabban választhatunk az interpretációs opciók között. Tehát ez a darab igazi ismeretétől függ – például az Ibert-fuvolaversenynél is, amelyet Budapesten fogok játszani, nem elég ismerni a technikai kihívásokat, azt is tudni kell, hogyan viszonyul a fuvolaszólam a zenekarhoz, mert ez mindig egy beszélgetés a különböző hangszercsoportok, zenei vonalak között. Ha a Berlini Filharmonikusok vezető fuvolistájaként játszom, ha kamarapartnerekkel vagy vendégművészként, a szerepem mindig más. Sosem veszítem el a nagy képet, ehhez pedig az egész partitúrát kell tanulmányoznom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.