Interjú

„Belül éget”

Emmanuel Pahud fuvolaművész

Zene

Nagyon fiatalon lett a Berlini Filharmonikusok vezető fuvolaszólistája, ma már felerészt a saját projektjein dolgozik. A fuvolista szabadságáról, régi- és újzenéről, mindenféle inspirációforrásokról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Sokat beszél rendszerességről és fegyelemről. Mennyi gyakorlásra van szüksége? Főképp azokat a darabokat gyakorolja, amelyeket a következő koncertjein előad, vagy pusztán saját örömére is játszik, esetleg azért, hogy formában tartsa magát?

Emmanuel Pahud: Egy aktív előadóművésznél ez kicsit mindennek a keveréke. Természetesen jó formában kell lenni, de az élet tele van új projektekkel, új repertoárral – némelyik új darabhoz, mondjuk egy fuvolaversenyhez hetekre, akár hónapokra van szükség, máshoz esetleg elég pár nap, hogy „megtisztogassuk” a játékot. De sokszor azért fontos egy már ismert darabot is gyakorolni, mert az felfedezésekhez, új perspektívákhoz vezethet, és segíthet a művészi higiéniában. Az ötvenes éveim közepén járok, jobban kell ügyelnem az egészségemre, és egy kicsit több időre és munkára van szükségem a jó formához és az új kihívásokhoz.

MN: Hogyan tartja magát jó formában fizikailag? Énekeseknek sok alvásra van szükségük például.

EP: A jó alvás persze előfeltétel, és bizonyos mértékig a megfelelő táplálkozás is. Másrészt az, hogy mozgásban legyünk. Gyalog megyek a szállodából a koncerthelyszínig, ami olykor már néhány kilométer. Az edzőterem és az uszoda nem az én világom, de szeretek biciklizni, télen síelni. Tudja, a fuvolázás elég kimerítő a testnek, mert hiperaktív lélegzést igényel – mi több levegőt veszítünk, mint bármelyik másik fúvós hangszeres, mert nem valami nádba vagy fúvókába fújunk, hanem részben a levegőbe, ami elvész, tehát a tüdőnek és a szívnek sok munkája van. Ez erős fizikai munka.

MN: Mennyi szabadsága van a fuvolistának egy darabban?

EP: Minél többet gyakorolunk, minél inkább magunkévá tesszük a darabot úgy, hogy nemcsak a saját szólamunkat tudjuk, hanem a zenekar többi szólamát is, annál inkább elmélyül a darab ismerete, és akkor szabadabban választhatunk az interpretációs opciók között. Tehát ez a darab igazi ismeretétől függ – például az Ibert-fuvolaversenynél is, amelyet Budapesten fogok játszani, nem elég ismerni a technikai kihívásokat, azt is tudni kell, hogyan viszonyul a fuvolaszólam a zenekarhoz, mert ez mindig egy beszélgetés a különböző hangszercsoportok, zenei vonalak között. Ha a Berlini Filharmonikusok vezető fuvolistájaként játszom, ha kamarapartnerekkel vagy vendégművészként, a szerepem mindig más. Sosem veszítem el a nagy képet, ehhez pedig az egész partitúrát kell tanulmányoznom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.