Lemez

Csúcspontok nélkül

Biohazard: Reborn In Defiance

  • - vincze -
  • 2012. február 22.

Zene

A Biohazard pár évvel ezelőtti, eredeti felállásban meglépett újjáalakulása óriási fegyverténynek számított, hiszen a klasszikus négyes (Bobby Hambel gitáros, Billy Graziadei gitáros/énekes, Evan Seinfeld basszusgitáros/énekes és Danny Schuler dobos) utoljára 1994-ben készített közös lemezt.
Ez volt a State Of The World Address, egy tökéletes, hardcore-ból indult, metál- és súlyos hiphophatásokkal tűzdelt, sokszínű, de mégsem fájdalmasan eklektikus, csont nélkül zseniális lemez, aminek szerethető, egészségesen kommersz hangvétele nagyon komoly szerepet játszott abban, hogy a New Yorkból indult hardcore-mozgalom ismét kibújhasson a kétszáz fős klubokból, és felkerüljön a zenei térképre. Aztán Hambelt kirúgták, a maradék hármas pedig különböző gitárosokkal kínlódott évekig, majd néhány évre fel is oszlott a zenekar. A klasszikus felállás 2008-ban jött össze: nyomtak egy óriási nosztalgiaturnét a State és az azt megelőző, szintén klasszikus Urban Discipline dalaira építve, most pedig itt a Reborn In Defiance címre keresztelt új lemez, melynek felvétele után Evan Seinfeld már le is lépett, kérdésessé téve a zenekar jövőjét. (Seinfeld posztján egyébként az egyik korábbi gitáros, Scott Roberts zenél momentán, de a csapat szerint ő csak ideiglenes megoldás).


Mindez a Reborn In Defiance létjogosultságát is megkérdőjelezi, de a probléma inkább azzal van, hogy eredeti felállás ide vagy oda, a lemez egyszerűen gyenge, és nemcsak a klasszikus State-Urban-kettőshöz viszonyítva. A nyitó Vengeance Is Mine még kellően bunkó a maga punkos csűrdöngölésével, de a kettes Decayben már csak egy Slayer által kiselejtezett riffre és egy indokolatlan énekdallam-próbálkozásra futotta, a hármas Reborn verzéi erőltetett pop-punkos reszelések, és így zötyög tovább a lemez, különösebb csúcspontok nélkül, erőlködésmentes, de közhelyes Biohazard-témákkal. Kár.

Nuclear Blast, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.