Koncert

Bohóc a hangfalon

Robbie Williams

  • - legát -
  • 2017. szeptember 30.

Zene

Talán a rajongók is elfelejtették volna a brit énekes tavaly novemberben megjelent The Heavy Entertainment Show című lemezét, ha nyár elején nem kezdődik a hasonló című és tartalmú európai turné.

A plakáton egymásnak feszülő két bokszkesztyűs Robbie Williams láttán (ez van a lemezborítón is) még gondolhattunk arra, hogy a teljesen érdektelen lemez 16 új dalának „küzdelmét” láthatjuk a régi slágerekkel, ami még úgy is érdekes meccsnek tűnt, hogy a végeredmény előre borítékolható, hiszen ki a fene kíváncsi a 2016-os számaira?

Nagyjából negyedóra alatt derült ki, hogy a Fradi-pályán összegyűlt mintegy 25 ezer nézőhöz hasonlóan Robbie Williams sem gondolja komolyan az új lemezét, és a The Heavy Entertainment Show album promóciója helyett egy olyan régi vágású heavy entertainment show-ra számíthatunk, amelynek az alapvetéseit valamikor a 20. század elején vésték kőbe mindenféle mutatványosok, és az eltelt száz évben sem változott. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha lenyűgöző a színpadi technika, a látvány és a hangzás, ha hibátlanul teljesít a kisegítő „személyzet” (jelen esetben a zenészek és a táncosok), tehát a szemfényvesztés kulisszái tökéletesen működnek, akkor a húzónév szinte bármit csinálhat, a siker garantált.

És Robbie Williams tényleg mindent csinálhatott, jól jött ki belőle. Az új lemezről mindössze három számot adott elő, volt néhány feldolgozás (sokkal diszkrétebben, mint két éve a Szigeten), különben a szokásos slágerparádé ment, természetesen nem maradhatott ki a Come Undone, a Kids, a Feel, a Millennium, a Rock DJ vagy éppen az Angel sem. Így aztán mindenki azt kapta, amire számított, és nem számított Robbie súlyfeleslege, nem számított, hogy vokalistái simán leénekelik, s az sem, hogy gyanúsan sokszor adja elő ülve a számait. De ne legyünk igazságtalanok! Hogy ezzel simán meg lehet venni tízezreket, az azért mégsem csak a perfekt háttérmunkások áldozatos munkájának, a tűzijátéknak meg a lézershow-nak volt köszönhető. Legalább ennyit tett a „műélvezethez” az a kétségtelen tény, hogy Williams – aki 16 éves kora óta áll a rivaldafényben, előbb lett világ­sztár, mint felnőtt – akkor is a megtestesült entertainment, ha éppen nincs kirobbanó formában. Lehet, hogy 15 éve nem állt elő jelentős újdonsággal, viszont a fellépése, a gesztusai és nem utolsósorban az ön­iróniára épülő humora nem tűnik mesterkéltnek, noha valószínűleg az volt már a fénykorában, az 1990-es évek végén is. A nagy kérdés csupán annyi: ha már most, 43 évesen kizárólag idézőjelekbe zárva tekint eddigi munkásságára, hogyan képzeli el a folytatást?

Groupama Aréna, augusztus 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.