Koncert

Brad Mehldau

Zene

Brad Mehldau zeneakadémiai triókoncertje pályájának csúcsán mutatta a 45 éves amerikai jazz-zongoristát. Amikor ugyanitt szólóhangversenyt adott két éve, az eksztatikus közönség csak öt rá­adással engedte el. Most három ráadás is elég volt, de ezek több mint háromnegyed órát tartottak a 75 perces koncert után.

A Brad Mehldau Trió a listákon fokozatosan, de feltartóztathatatlanul zárkózott fel közvetlenül Keith Jarrették mögé, vagy egyenesen melléjük. Az Art of the Trio néven ciklusba rendezett, ötalbumos sorozat óta már végképp garantált helye van a jazztörténetekben, amelyek sokszor posztmodernként sorolják be a zenekart. Mehldaunál alapve­tően meghatározóak a klasszikus zenei és az európai kulturális vonatkozások, hívhatnánk ezért posztklasszikusnak is, bár sokkal feltűnőbbek sikeres popfeldolgozásai, például a Radioheadtől vagy a Beatlestől a Pesten is játszott Norwegian Wood. A rég saját világát építő trió most nem új albummal „házalt”, hanem inkább repríz jelleggel turnézott. Mehldau legfrissebb szólólemeze is koncertfelvétel, az utolsó turnékból ad közre öt óra öt percnyi zenét, de én inkább vonzódom a ­trióhoz: a szépség itt sem kevesebb, az interakció, lendület, változatosság viszont több. Talán nincs is ennyire egy testként működő zenekar, de a fej mindig a zongoristáé, bár közben megcsillannak Grenadier bőgőjének pompás üveghangjai és az idő haladásának elkerülhetetlenségével következnek be Ballard dob-puffantásai. A bő kétórás koncerten mellettem valaki így is elbóbiskolt kicsit, és az én figyelmemet is próbára tette a trió bőbeszédűsége, aprólékossága, ami úgy gyönyörködtet, mint a csipke. Sok a prím és a szekund, az osztinátó, a Párizsnak szolidaritásból eljátszott dalban például a vontatottig lassított tempó. De a trióban mégsem borul fel soha az egyensúly szépség és dinamika, feslettség és romantikus emelkedettség, jazz és egyéb inspirációk között.

Zeneakadémia, nagyterem, november 25.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.