Koncert

Brad Mehldau

Zene

Brad Mehldau zeneakadémiai triókoncertje pályájának csúcsán mutatta a 45 éves amerikai jazz-zongoristát. Amikor ugyanitt szólóhangversenyt adott két éve, az eksztatikus közönség csak öt rá­adással engedte el. Most három ráadás is elég volt, de ezek több mint háromnegyed órát tartottak a 75 perces koncert után.

A Brad Mehldau Trió a listákon fokozatosan, de feltartóztathatatlanul zárkózott fel közvetlenül Keith Jarrették mögé, vagy egyenesen melléjük. Az Art of the Trio néven ciklusba rendezett, ötalbumos sorozat óta már végképp garantált helye van a jazztörténetekben, amelyek sokszor posztmodernként sorolják be a zenekart. Mehldaunál alapve­tően meghatározóak a klasszikus zenei és az európai kulturális vonatkozások, hívhatnánk ezért posztklasszikusnak is, bár sokkal feltűnőbbek sikeres popfeldolgozásai, például a Radioheadtől vagy a Beatlestől a Pesten is játszott Norwegian Wood. A rég saját világát építő trió most nem új albummal „házalt”, hanem inkább repríz jelleggel turnézott. Mehldau legfrissebb szólólemeze is koncertfelvétel, az utolsó turnékból ad közre öt óra öt percnyi zenét, de én inkább vonzódom a ­trióhoz: a szépség itt sem kevesebb, az interakció, lendület, változatosság viszont több. Talán nincs is ennyire egy testként működő zenekar, de a fej mindig a zongoristáé, bár közben megcsillannak Grenadier bőgőjének pompás üveghangjai és az idő haladásának elkerülhetetlenségével következnek be Ballard dob-puffantásai. A bő kétórás koncerten mellettem valaki így is elbóbiskolt kicsit, és az én figyelmemet is próbára tette a trió bőbeszédűsége, aprólékossága, ami úgy gyönyörködtet, mint a csipke. Sok a prím és a szekund, az osztinátó, a Párizsnak szolidaritásból eljátszott dalban például a vontatottig lassított tempó. De a trióban mégsem borul fel soha az egyensúly szépség és dinamika, feslettség és romantikus emelkedettség, jazz és egyéb inspirációk között.

Zeneakadémia, nagyterem, november 25.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.