Zene

„Nincs több ingyenbuli”

Eladja-e magát a művész egy YouTube-reklámmal, és mi a legnehezebb feladat a menedzsere számára? Az egykor a legendás Motown kiadót is vezető szakemberrel a bécsi Waves Vienna zeneipari konferen­cián beszélgettünk.
  • Balkányi Nóra
  • 2015. március 6.

World music: hosszas

előrágási folyamat után kicsemegéztük olvasóinknak az új év első finom falatjait, a végén bónusz desszerttel.
  • 2015. február 28.

Közel a táncparkett

A közel húsz éve tevékenykedő (egy francia gyerekkönyvről, illetve az abból készült film­sorozatról elnevezett) Belle And Sebastiant 2000-ben ismerte meg a nagyobb közönség a Pop, csajok, satöbbi című filmből – abban a jelenetben, amikor Jack Black egy hanyag mozdulattal kiszedi őket a lejátszóból, hogy a náluk jóval vidámabb Katrina & The Wavest hallgassa.

Megint mellé

Valamikor a tévékorszak vége felé egy pillanatra még annak is megvolt az esélye, hogy Marilyn Manson felnőjön egyik nagy példaképéhez, David Bowie-hoz.
  • Lang Ádám
  • 2015. február 22.

„Szerettem volna szuperhős lenni”

Az egyik utolsó rocksztár – még ha nem is érzi annak magát. Tavaly a bluesosra szomorított Last Patrolt gondolta újra 60-as évekbeli pszichedelikus zeneként. A rocksztárság és a pszichedélia rejtelmeiről faggattuk.
  • Soós Tamás
  • 2015. február 22.

Stravinsky úti lakótelep

„Én nem féltem az opera jövőjét. Csak a jelentől kérek némi megértést.” Igor Stravinsky nyilatkozott ekképp 1951-ben bemutatott „angol operája”, a The Rake’s Progress kapcsán, s a magyar operabarát bő hatvan évvel később is úgy érezheti: ez még mindig az idézetbeli jelen korszaka, s nem a megnyugtató jövő.