Lemez

Les Vents Français: Moderniste

  • - csk -
  • 2019. augusztus 18.

Zene

Ötven éve a fúvósötös még a klasszikus zene kedvelt műfaja volt, mára alig maradt hírmondónak néhány ilyen együttes. Világ­klasszisok azért szerencsére még mindig akadnak az utolsó mohikánok között: ilyen a Les Vents Français kvintett, amelyben csupa olyan művész muzsikál, aki hangszerének nemzetközi nagymestere, sőt Emmanuel Pahud (fuvola), François Leleux (oboa), Paul Meyer (klarinét), Radovan Vlatković (kürt) és Gilbert Audin (fagott) szólistaként is bárhol könnyedén megtölti a termet. Állandó zongoraművész partnerükkel, Éric Le Sage-zsal rendszeresen készítenek lemezeket, köztük olyan hézagpótlókat is, amilyen a „Modernistáknak” szentelt dupla CD.

A cím abszolút tévedés. A hat mű közül legfeljebb Darius Mil­haud Szonátája és André Jolivet Szerenádja tekinthető úgy-ahogy modernnek („modernista” – ezt a szószörnyet inkább mellőzzük), de nem ez a lényegük. A Debussy-kortárs Albéric Magnard zongorás Kvintettje kifejezetten konzervatív, késő romantikus muzsika, Carl Niel­sen slágernek számító Fúvós­ötöse is konszolidáltan hagyományos nyelvet beszél, és két kortársunk, Philippe Hersant (Osterlied) és Thierry Escaich (Mecanic Song) sem számít a mai komolyzene világában „modernnek” – ha egyáltalán jelent még valamit a posztmodern korban ez a minősítés. Viszont az összes zenéről elmondható, hogy színes, gazdag, szellemes, szórakoztató, változatos – és új vizekre evezve ismeretlen művekkel barátkozni is jó kaland. Nem beszélve arról, hogy az előadások virtuózak, mesterien kidolgozottak, és árad belőlük a szuggesztivitás.

Warner Classics 2019

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.