Ötven éve a fúvósötös még a klasszikus zene kedvelt műfaja volt, mára alig maradt hírmondónak néhány ilyen együttes. Világklasszisok azért szerencsére még mindig akadnak az utolsó mohikánok között: ilyen a Les Vents Français kvintett, amelyben csupa olyan művész muzsikál, aki hangszerének nemzetközi nagymestere, sőt Emmanuel Pahud (fuvola), François Leleux (oboa), Paul Meyer (klarinét), Radovan Vlatković (kürt) és Gilbert Audin (fagott) szólistaként is bárhol könnyedén megtölti a termet. Állandó zongoraművész partnerükkel, Éric Le Sage-zsal rendszeresen készítenek lemezeket, köztük olyan hézagpótlókat is, amilyen a „Modernistáknak” szentelt dupla CD.
A cím abszolút tévedés. A hat mű közül legfeljebb Darius Milhaud Szonátája és André Jolivet Szerenádja tekinthető úgy-ahogy modernnek („modernista” – ezt a szószörnyet inkább mellőzzük), de nem ez a lényegük. A Debussy-kortárs Albéric Magnard zongorás Kvintettje kifejezetten konzervatív, késő romantikus muzsika, Carl Nielsen slágernek számító Fúvósötöse is konszolidáltan hagyományos nyelvet beszél, és két kortársunk, Philippe Hersant (Osterlied) és Thierry Escaich (Mecanic Song) sem számít a mai komolyzene világában „modernnek” – ha egyáltalán jelent még valamit a posztmodern korban ez a minősítés. Viszont az összes zenéről elmondható, hogy színes, gazdag, szellemes, szórakoztató, változatos – és új vizekre evezve ismeretlen művekkel barátkozni is jó kaland. Nem beszélve arról, hogy az előadások virtuózak, mesterien kidolgozottak, és árad belőlük a szuggesztivitás.
Warner Classics 2019
