„Egy alkalommal arra kért, hogy játsszak még halkabban – mondta Szvjatoszlav Richterről egy tavaly készült interjúban a grúz származású Elisabeth Leonskaja –, nem tudtam, hogyan kell, de gyakorolni kezdtem, mígnem szépen lassan felfedeztem magamnak a csendet. Azt hiszem, ez volt életem egyik legmeghatározóbb művészi tapasztalása. Ő tanított meg sírni is. Nagyon pedáns ember volt, karácsonykor különböző üdvözlőleveleket kapott, az egyik füzetbe a beérkező leveleket vezette, a másikban pedig jelölte, hogy melyikre nem válaszolt még. Az orvosának a következőt írta: »jövőre már nem zaklatom, hamarosan meghalok«. Az én édesanyám három hónappal azelőtt távozott. Sírásban törtem ki, és elszaladtam. Másnap megbeszéltük a dolgot, ő pedig csak annyit mondott, »végre megkönnyebbültél, igaz?«”
A 78 éves zongoraművész szerencsére gyakori vendég Budapesten, ezúttal pedig három koncertet ad – egymást követő napokon. Pénteken Brahms d-moll zongoraversenyét játssza a Concerto Budapesttel, a zenekar pedig Sosztakovics 10. szimfóniáját, amely Sztálin halála után készült, benne a zsarnok groteszk portréjával (Zeneakadémia, április 19., fél nyolc). Leonskaja másnap Brahms-zongoraszonátákat játszik, s talán nem is kell hangsúlyozni, neki, akinek példaképei és mesterei közé tartozik Richter és Emil Gilelsz, mennyire kézre állnak ezek a lírai darabok (BMC, április 20., hét óra). Vasárnap pedig ismét Keller András együttesével koncertezik, ezúttal Beethoven-zongoraverseny – a 3., c-moll, a Sors-szimfónia zenei „rokona” – lesz a műsoron (Zeneakadémia, április 21., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
