Interjú

„Sámán akartam lenni”

Tan Dun zeneszerző, karmester  

Zene

A kínai-amerikai zeneszerző hatalmas Buddha Passion című műve április 14-én került a Müpa színpadára, a szerző vezényletével. A darab betanítása során 15 percünk volt beszélgetni vele a mű keletkezéséről, a megvalósításról és egy női nyelvről is.

Magyar Narancs: A Buddha Passiont egy nagy kínai barlangrendszer 153-as számú barlangjában látott rajzok és „kották” ihlették. Ez milyen kottaírás?

Tan Dun: Szavak, illetve jelek láthatók ott. Japánnak tűnnek, de nem japán jelek. Kínainak tűnnek, de nem kínaiak. A hangjegyeket lehet olvasni, de ütem vagy ritmus nincs hozzájuk, akár a gregoriánban. Ebből lehetett újraalkotni valamit. Fontos a személyes találkozás ezekkel, mert nagyon immerzív élmény, teljesen körülveszi, megmeríti az embert. Elvittem oda nyugati és kínai zenekarokat és kórusokat is, lenyűgöző volt, ahogyan mindenki magára ismert bennük.

MN: Az ihlet megvolt, a hangzás ott volt a fejében, de innentől ugyanazzal a rendkívüli kihívással került szembe, mint minden zeneszerző: hogyan kottázza le, amit belül hall.

TD: A zeneszerző olyan, mint egy építész, elképzeli, mi történhet az ürességben. Számomra olyan volt a komponálás, mintha átvágtam volna ezen az ezerötszáz éven: megpróbáltam visszaemlékezni, vagy újra elképzelni, mit csináltak azok a szerzetesek, mire gondoltak, mit énekeltek. Ez az én zeneszerzői munkám, ami egyébként olyan is, mint egy meditáció.

MN: Milyen a Buddha Passion notációja?

TD: A szokásos európai stílusú notáció, hiszen világszerte mindenütt a mai zenekari zenészeknek és énekeseknek készül. Még a mongol torokénekes, Batubagen szólama is így van leírva, amihez persze ő hozzáénekli a felhangokat is. Annak is megtaláltam a módját, hogyan énekeljen egy nyugati típusú kórus is felhangokat, ami nagyon nehéz.

MN: Van egy tradicionális kínai hangszer is.

TD: Igen, a négyhúros pi-pá. Ez pontosan megegyezik a 153-as barlangban ábrázolt hangszerrel. Azt a zenét nem én komponáltam, az egy az egyben a barlangból származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.