„Ahogyan közelebb kerültem hozzá, a csodálatom egyre nőtt, mert megtanultam becsülni azt, ami korábban főképp csak elkápráztatott. Személyes megjelenésében is roppant különös volt; tiszta vonásaival, áttetsző arcszínével, szép, hullámos barna hajával, törékeny alkatával, arisztokratikus tartásával és hercegi modorával kitűnt a többiek közül, s az ember úgy érezhette, hogy egy felsőbbrendű lény társaságában van... Manapság, amikor Chopin zenéjét már minden iskolás lány elsajátíthatja, amikor már szinte nincs koncertműsor az ő műve nélkül, lehetetlen elképzelni, milyen hatást tettek ezek a darabok a muzsikusokra, amikor először hallották, különösen az ő előadásában. [...] Ha őt hallgattuk, felhagytunk minden elemző szándékkal; egy pillanatra sem gondoltunk arra, milyen tökéletes volt ennek vagy annak a nehézségnek a megoldása; mintha egy rögtönzött költeményt hallgattunk volna, amely elejétől a végéig elbűvölt bennünket.”
Így írt a párizsi bizalmasai által Chip-Chip néven becézett Chopinről a jeles angol-német muzsikus és zenekar-alapító, Charles Hallé, s ahogy e mondatok megfogalmazásakor, 1890 táján, úgy ma is nehéz lenne mellőzni a zongora poétáját a koncertprogramok összeállításakor. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon most mégis vár reánk egy olyan zongoraest, amely Chopin-mű nélkül ígérkezik – hogy mindeközben mégis a nagy lengyel előtt hódoljon. A még mindig csupán 27 éves csodapianista, Danyiil Trifonov (képünkön) ugyanis szombati koncertjének első felét olyan művekből állította össze, amelyekkel Rahmanyinov, Csajkovszkij, Grieg, Schumann, valamint a 20. századi ibér kismester, Federico Mompou tisztelgett Chopin rokonszenves alakja és zenetörténeti jelentősége előtt (Zeneakadémia, március 31., fél nyolc). A második részt azután egyetlen 20. századi klasszikus – és egyszersmind Sztálin-díjjal jutalmazott – remekmű, Prokofjev 8. (B-dúr) szonátája tölti majd ki.
Trifonov ajándéknak is jócskán beillő pesti megjelenése után nemigen lesz időnk a koncerttermektől távol tunyulni, hiszen a fesztivál – most csakis a vendégeket említve – e napokban elénk hozza Rudolf Buchbindert, Yefim Bronfmant és a Bécsi Filharmonikusokat, valamint Emmanuelle Haïm historikus együttesét, a Le Concert d’Astrée-t is. Bronfman két zongoraversenyt is eljátszik majd: a másodikat Bartóktól és a harmadikat Beethoventől (Nemzeti Hangversenyterem, április 6., fél nyolc), míg Buchbinder a Birminghami Szimfonikus Zenekar kíséretében a Schumann-versenymű előadására fog vállalkozni (Zeneakadémia, április 2., fél nyolc). Haïm és kompániája pedig Händel-kantátákat szólaltat majd meg, méghozzá három olyan kantátát, amelyek egyként a komponista itáliai éveiben keletkeztek (Zeneakadémia, április 3., fél nyolc).
Végül, hogy többszörösen is érvényesüljön a keretes szerkezet: jöjjön újra egy fiatal szláv zongorista, újra Chopin és újra Prokofjev 8. szonátája. Az ukrán Vagyim Holodenko a fesztiváltól függetlenül, A Zongora sorozat esedékes estjén lép pódiumra, Prokofjev műve előtt Chip-Chip noktürnjeit és a gyászindulós b-moll szonátát veri majd ki az emlegetett hangszeren (Zeneakadémia, április 4., fél nyolc).
