Christopher Owens: Lysandre

  • - szszcs -
  • 2013. február 17.

Zene

A jól mediatizálható életúttal (szektás izolációban töltött fiatalkor, sok kábítószer, újabban modellkarrier) bíró Christopher Owens küllemre nagyjából az új Evan Dando, énekhangra pedig a fiatal Elvis Costello, aki Girls nevű fantomzenekara élén vált az évtizedforduló egyik legünnepeltebb független énekes-dalszerzőjévé.

A Girls alapvetően powerpopból és pszichedelikus rockból kiinduló, ám gyakran egészen váratlan hatásokat mutató, sokszínű gitárpop-dalai önmagukban talán nem bizonyultak mindig izgalmasnak, ám a bravúros produceri munka időtlenné varázsolta őket, a frontember egyszerre érzelmes és zaklatott figurája pedig olyan tartalommal töltötte meg a produkciót, amire tényleg muszáj volt odafigyelni.

Az viszont talán senkit nem lepett meg, hogy két rendkívül jól fogadott nagylemez után Owens tavaly megszabadult gyakorlatilag nem is létező zenekarától. Az állítólag egyetlen nap (!) alatt megírt kvázikonceptalbum, a Lysandre bajosan nevezhető a szó szoros értelmében vett bemutatkozó lemeznek, ám annak fényében, hogy a Girls fékezett habzású, rockzenekari keretek közé szorított eklektikájához képest milyen jelentékeny elmozdulást mutat, a végeredmény nyugodtan tekinthető afféle művészi újjászületésnek. Rockolásnak és műfaji szélsőségnek például nem sok nyomát lelni; még a két végpont, a protopunkos húzású (és szaxofonos) New York City, valamint az elegáns fehér reggae-s Riviera Rock is gond nélkül simul bele a lemez akusztikus gitárcsilingelésekkel, fuvolaszólamokkal és holdkóros romantikával megpakolt, kamarapopos zenei világába. A leginkább a 70-es évek elejének nagy énekes-dalszerzőit (Cat Stevens, Alex Chilton) idéző album nagyon személyes, hiteles és átélhető - kifogástalan megszólalással, egyenletes színvonalon, látványos gesztusok (és igazi mélységek) nélkül, közérthetően szól arról, amiről szeretne, ám az igazi varázslat azért még mindig csak pillanatokra villan fel.

Fat Possum/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.