Cigányok ideje - Zdob si Zdub az A38-on (koncert)

  • Vincze Ádám
  • 2008. április 17.

Zene

Azzal a nagyeszű sajtóssal, aki a Zdob si Zdubot a moldáv Red Hot Chili Peppersnek aposztrofálta a programajánlóban, szívesen elbeszélgetnék arról, hogy ha egy zenekarban a gitáros pontosan ugyanolyan idióta sapkát hord, mint John Frusciante az Under The Bridge klipjében (meg Czutor Zoliék még a korai Nyers-időkben), attól még nem feltétlenül muszáj ekkora állatságot írni. Természetesen aztán mindenhol így írták körül őket, pedig ezek a moldáv arcok saját maguk bírták a legjobban definiálni jó pár lemezzel ezelőtt a saját stílusukat.

Azzal a nagyeszű sajtóssal, aki a Zdob si Zdubot a moldáv Red Hot Chili Peppersnek aposztrofálta a programajánlóban, szívesen elbeszélgetnék arról, hogy ha egy zenekarban a gitáros pontosan ugyanolyan idióta sapkát hord, mint John Frusciante az Under The Bridge klipjében (meg Czutor Zoliék még a korai Nyers-időkben), attól még nem feltétlenül muszáj ekkora állatságot írni. Természetesen aztán mindenhol így írták körül őket, pedig ezek a moldáv arcok saját maguk bírták a legjobban definiálni jó pár lemezzel ezelőtt a saját stílusukat. Hardcore Moldovenesc, és ezzel el is van mondva minden, konstatáltam, miközben a hasoncímű számot játszotta a szextett, a refrént pedig egy teljes mértékig besörözött, vélhetően román ember üvöltötte a fülembe közvetlenül mellettem (a közönség fele külföldi volt - hatalmas moldáv zászló az első sorokban, nehogy látni is lehessen valamit azon a sasos címeren kívül, ami majdnem olyan, mint egy Slayer-lemezborító).

Az előzenekarokat csak egy mondat erejéig: a Zubolyt sikerült lekésnem, pedig az utóbbi idők legötletesebb hazai brigádjáról van szó, a horvát Let3 meg pont olyan volt elvetemültség tekintetében, mintha a Tudósok Gogol Bordello-diétán nőtt volna föl, és néha zenéltek is.

A Zdob s*i Zdub pedig az egyik legszórakoztatóbb zenekar Európában, még akkor is, ha Roman Yagupov énekes nem idétlenkedett a farka elé lógatott szájkosárral, mint a Let3 frontembere, csak eljátszották a besztofot, minden fölösleges állatkodás nélkül. Ami olyan volt, mintha a Fanfare Ciocarlia rezesei találkoztak volna egy nagyon részegen is pontosan játszó punkbandával, vagy még érthetőbben: mintha Kusturica-filmzenéket hallhattunk volna punkba oltva, megspékelve egy vicces Zeppelin-átirattal. Azon kívül, hogy a gigasláger DJ Vasile-t (tudják, az a klip, ahol a pilótaszemüveges csávó malomkövet pörgetve játssza azt, hogy ő Dévényi Tibi bácsi) még a ráadásban sem voltak képesek elővenni, nem lehetett semmibe belekötni, nekem meg csak az jutott eszembe hazafelé, hogy itthon miért csak szottyos nemzeti rockok vannak az ilyenek helyett, illetőleg a Nox tagjai miért nem ölték magukat a Dnyeperbe, amikor ezekkel a csávókkal találkoztak három éve az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A38 hajó, április 10.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.