Lemez

Conforce: Presentism

  • Velkei Zoltán
  • 2015. augusztus 30.

Zene

A holland Boris Bunnik a 2000-es évek végén mutatta be először Conforce néven írt technozenéit a klubvilágban, majd 2010-ben csinált egy remek bemutatkozó lemezt (Machine Conspiracy), ami akkora löketet adott a karrierjének, hogy az elmúlt hetekben megjelent új albuma már negyedik a sorban. S ahogy eddig, úgy most is másképp szólal meg rajta: a korábbi évek hol dub technós, hol klubos, netán kísérleti electrós hangzásai után most fényesre polírozott, könnyed basszusvázakra felépített, hipermodern érzetű zenéket ad, amelyek műfajilag jobban szerteágaznak a korábbi gyűjteményeknél.

A sima, Detroitra reflektáló négynegyedek így elsőre nem is ragadják meg különösebben a hallgató figyelmét, pedig ezekben is ott van az a szándékolt művészi profizmus, amely egyébként a lemezek mellett Conforce minden egyéb anyagán is megmutatkozik. Az Artefact from a Higher Dimension légies ambientszőnyegekből épül fel, az IDM-ritmus néha kiegyenesedik, de többnyire törik, olyan játékossággal ruházva fel a hét percet, ami sok előadónál csak a csúcspontokon hallható. Gépies dubatmoszférák és fémes rezgések jönnek a folytatásban (Time Space Continuum), az utolsó húsz percben pedig teljesen elmerülünk a hidroszférában. Távolból felerősödő ütemek, visszhangzó ambientek és sötét tónusú, tudományos szintetizátorok narrálnak egy idegen világot, ami egyfelől Conforce eddigi legjobb húsz perce, másfelől olyan, mintha modern technológiai felszereléssel indulna felkutatni a Drexciya elveszett világait. A Presentism érett és minden tekintetben kiváló album.

Delsin/Aktrecords, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.