mi a kotta?

Testvéreim, takarodjatok!

  • mi a kotta
  • 2015. augusztus 30.

Zene

„Macskakaparó! Ostoba fickó! Inkább a beképzeltségből, rövidlátásból és ostobaságból elkövetett hibákat javítaná, mint hogy engem akarjon kioktatni! Hiszen ez pontosan olyan, mint amikor a disznó akarja tanítani Minervát.” 1824 tavaszán ily durva szavakkal hordta le az egyik kottamásolóját az új szimfóniájának bemutatójára készülő Ludwig van Beethoven. Hogy aztán két nappal a nagy sikerű ősbemutatót követően, kevesellve a vállalkozás bevételeként összegyűjtött 420 forintot, a Práter egyik vendéglőjében gorombán sikkasztással gyanúsítsa meg közvetlen munkatársait, majd a vita lezárásaként elzavarja azokat az asztalától. E két emberi, túlságosan emberi epizód között pedig, 1824. május 7-én sor került a IX. szimfónia leg­első előadására, benne az Örömódával: „Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid!”

„Énekeljük el a halhatatlan Schiller dalát” – eredetileg ilyesforma felszólítással fordultak volna rá az Örömódára Beethoven szimfóniájának énekesei, ám utóbb mégis inkább e sutácska szavakkal lódult neki az Örömóda a zenetörténetnek: „Ó, barátok, ne ezeket a hangokat! Hadd kezdjünk kellemesebbeket és vidámabbakat!” Így történik ez majd szombaton is, amikor a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar idei martonvásári sorozatának zárásaképp Antal Mátyás e szimfóniát inti majd be (augusztus 1., hét óra). A négy operaénekes szólista Sümegi Eszter, Németh Judit, Szappanos Tibor és Sebestyén Miklós lesz.

A hét végén Tokajban is vár reánk egy Beethoven-szimfónia, hiszen vasárnap ér véget a Crescendo Nyári Akadémia, s a fiatal muzsikusokat pallérozó és közönség elé vonultató eseménysorozat második gálakoncertjén éppenséggel az V. szimfóniát játssza majd a Crescendo Nyári Akadémia Szimfonikus Zenekara (Zsinagóga, augusztus 2., fél hat). Pár órával korábban az első gálakoncert pedig az idén nyolc­van­esztendős s ezért még többször is nyomatékkal emlegetendő Arvo Pärt rézfúvósokra és ütősökre komponált Arbosával kezdődik majd (Paulay Ede Színház, három óra).

S jöjjön végül egy pesti, azazhogy óbudai hangverseny: az Anima Musicae Kamarazenekar Rohmann Dittával (képünkön) közös estje (Óbudai Társaskör, augusztus 3., nyolc óra). A változatos összeállítású és Csajkovszkij szerzeményeibe torkolló program nyitószáma Gustav Holst fölfedezésünkre váró vonószenekari műve, a Szent Pál-szvit lesz, s így alkalmasint épp itt lenne a helye annak, hogy néhány anekdotával érzékletessé tegyük a vegyes származású, ám hamisítatlanul angol komponista személyiségét. Csakhogy Holst, akit leginkább egyetlen művének egyetlen tétele révén ismerhetünk (A bolygók című szvitsorozat Mars tételéből), bizonyítottan a zenetörténet egyik legszürkébb egyénisége gyanánt egzisztált. Roppant szégyellős volt, nélkülözött mindenféle szenvedélyt, vegetáriánus volt, s mint a zöldségek kedvelője az ezoterikus maszlagot is megette. Úgy lehet, életének legizgalmasabb pillanata az volt, amikor az első világháború idején hazafiasságát bizonyítva elhagyta nevéből a németes „von” nemesi előkét.

Neked ajánljuk