A világ operaházaiban joggal dúló Anyegin-kultusz egyik jeles darabja a 2007-es Salzburgi Ünnepi Játékok Daniel Barenboim vezényelte, Andrea Breth rendezte elõadása, amelynek felvétele - tanúsíthatom - majdnem teljesen visszaadja az élõ elõadás élményét. (Nem kis mértékben a videorendezõ Brian Large jóvoltából.) A zenei és a színpadi megvalósítás a felek tökéletes együttmûködésére vall. Barenboim olyan hektikus tempóban dirigálja a cotillont, amely megfelel a Tatyjana születésnapi összejövetelén folyó sivár és agresszív bulinak.
Idõ: a Brezsnyev-korszak, minden lepusztultságával, bunkóságával és kilátástalanságával. A Csajkovszkij-hangjegyekbe zárt fájdalom, melankólia és szomorúság egy töppedt világ szörnyû valóságát viszi színre, az elvágyódás költészetével és a drámai kitörés reménytelenségével. A rendezés (egyetlen sokkolóan szimbolikus jelenet kivételével) részletekbe menõen realista, ebben az értelemben egysíkú, de ezen az egy síkon igen mélyre hatol. A karakterek a lélektan rezdüléseit viselik arcukon és mozdulataikban. Peter Mattei - behízelgõen varázsos bariton - egy vidéki értelmiségi macsó durvaságától eljut a züllött cinizmusig, és közben Anyegin lelkiismeretét is meg tudja szólaltatni. Anna Szamuil mint Tatyjana az életlehetõségtõl megfosztott érzékeny tehetség az elején és a "nómenklatúrába" került, kiváltságosságát önreflexív tudatossággal vállaló, büszke nõ a végén; vokalitása kifogástalan. Joseph Kaiser öngyilkosságba menekülõ - igen szép hangú - Lenszkij. Gremin - Francesco Furlanetto - áriája az elit étterem mihasznáinak karéjában (súlyos kontraszt az elõzõ jelenetek sivárságához képest) önvallomás: az általa is képviselt társadalom becsmérlése. Hihetetlen, de Csajkovszkij kortárs operát írt.
Universal/Deutsche Grammophon, 2 DVD
*****
