A késő 20. század zeneszerző generációjának gyermekei voltunk Zsófival, együtt hallgattuk közös mestereink, Bozay Attila és Petrovics Emil küzdelmeit a kor meghatározó divatos izmusaival. A zeneszerzés szakmát jól tanították, átadták azt az örökséget, amit Liszt Ferenctől, Erkel Ferenctől Koessler Jánoson, Siklós Alberten vagy Farkas Ferencen át ők is megtanultak. A szigorú szakmai oktatás mellett sok szó esett emberségről, tisztességről, a legkülönbözőbb zenei irányzatok értékeléséről, elfogadásáról vagy elutasításáról. Mi, növendékek, adottságaink és vérmérsékletünk szerint fogadtuk tanáraink szavait. A Zeneakadémia elvégzése után Zsófit Petrovics Emil vette maga mellé tanársegédnek, és a színművészeti főiskolán is neki adta át a tanári katedráját. Petrovics tanítása, személyisége sokunkra nagy hatással volt, Zsófi drámai alkata rezonált Petrovics szangvinizmusára. Alkotói munkássága mellett egész életében annak a szakmai tudásnak az átadása is fontos volt számára, amelyet mestereinktől kaptunk útravalóul.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
