mi a kotta?

Csak tisztesség nem

  • mi a kotta
  • 2021. szeptember 1.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/35. hétre

„Élt a városban egy nő, Sabina Poppaea, Titus Ollius leánya, ki azonban anyai nagyapjának nevét vette fel, a fényes emlékezetű, consuli és triumphatori dísszel tündöklő Poppaeus Sabinusét (…). Ebben a nőben minden megvolt, csak tisztesség nem. Hiszen anyja, korának legszebb asszonya, egy­aránt hagyott rá dicsőséget és szépséget, vagyona megfelelt a nemzetség hírének; behízelgő beszédű és korántsem szellemtelen tehetség. Szerénységet mutatott és kicsapongóan élt: ritkán lépett a nyilvánosság elé, akkor is félig elfátyolozta arcát, hogy ne lakassa jól a szemeket, – vagy mivel így illett neki. Hírére sohasem ügyelt, férjei és szeretői között nem tett különbséget, és sem a maga, sem más érzelmeinek nem kötelezte el magát; oda vitte át érzékiségét, ahonnan haszon mutatkozott. Így mikor Rufrius Crispinus római lovaggal élt házasságban, akitől egy fia született, Otho csábította el ifjúságával és fényűzésével, meg mivel úgy tartották számon, mint Nero lángoló barátságának részesét.”

Az állításával szemben a részrehajlást korántsem mindenkor mellőző, de ettől azért még jócskán csodálatra méltó római történetíró, Tacitus mutatta be olva­sói­nak ekképpen a császárnévá emelkedő Poppaea Sabinát, akiből majd’ 1600 esztendővel a halála után az operairodalom egyik legelső történeti dalművének címszereplője vált. Monteverdi utolsó operája, a Poppea megkoronázása ezúttal Fischer Iván vezényletével és (társ)rendezésében fog elénk jutni: válogatott nemzetközi előadógárda közreműködése mellett, a császár szerepében például a nagyszerű kontratenorral, az aradi születésű Valer Sabadussal (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 9., hét óra). A Fischer Iván Operatársulat Monteverdi-produkciójáról eshet még szó a következő ajánlóban is, de addig még akad nekünk más opera is dosztig. Hiszen szombaton vár reánk a Don Giovanni, méghozzá a bűvészkedő Kálmán Péter megformálásában és Hábetler András rendezésében (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 4., fél nyolc). Az Opera új Carmenje pedig a margitszigeti szabadtéri bemutatót követően immár kikocsizik az Eiffel Műhelyházba, hogy Calixto Bieito globetrotter rendezése újabb helyszínen debütálhasson (Bánffy Miklós terem, szeptember 3., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.