"Csak játék legyen, játék helyett" - Mizser Attila: Szöktetés egy zsúfolt területre (könyv)

  • k. kabai lóránt
  • 2005. augusztus 4.

Zene

"Hogy' kezdhetnék hozzá egy valamirevaló történethez?" - teszi fel a kérdést a szerző első regényének elbeszélője, miután már jócskán helyzetbe hozta magát azzal, hogy a bevezető fejezetek két különböző cselekményszála mellé egy harmadikat, saját történetét, a regény megírásának körülményeit, a kezdés nehézségeit és a lehetetlennek tűnő folytatást is regénye elemévé tette.

"Hogy' kezdhetnék hozzá egy valamirevaló történethez?" - teszi fel a kérdést a szerző első regényének elbeszélője, miután már jócskán helyzetbe hozta magát azzal, hogy a bevezető fejezetek két különböző cselekményszála mellé egy harmadikat, saját történetét, a regény megírásának körülményeit, a kezdés nehézségeit és a lehetetlennek tűnő folytatást is regénye elemévé tette. Tulajdonképpen a teljes szöveg e kérdés megválaszolásának kísérlete; az egyébként sem valódi kezdettel, sem valódi befejezéssel nem bíró három különböző történet "elmesélése" és az iróniától sem mentes, reflektív és önreflektív, néhol már modorosnak ható kommentálása.

Egy bűnügyi történet paródiájaként indul a regény, a Kriminálison szocializálódott Ucsásztok família béna bankrablási kísérletével, mely még a kezdete előtt kudarcba fullad egy vegyesboltban, ahová az álcázáshoz elengedhetetlen nejlonha-risnyákért tértek be, de csokilopás miatt az őrszobán kötöttek ki. Itt hirtelen meg is szakad ez a történet, hogy egy Szőcs nevű férfi különös dolgaival, legfőképp a nőkkel szembeni ellentmondásos attitűdjével, valamint egy lánnyal alakuló felemás kapcsolatával megismerkedjünk. Ugyanő jelenik meg vitapartnerként és ivócimboraként a narrátor "saját" elbeszélésében, rendre kritizálva a regény alakulását, néha tanácsot adva a folytatásra, melyet a "szerző" természetesen nem nagyon fogad meg. Ehelyett inkább abból építi tovább saját történetét - mely voltaképpen a regény története -, hogy leplezetlen öniróniával beszél munkájáról ("a narráció nyűglődő, de legalább nem zavar, a narrátorral ellentétben"), vagy a másik két, folyton megszakadó és később újrainduló, de végül sehová sem vezető történetről: "De nem lesz ez regény, se elbeszélés, se semmi, nem lesz történet - nem is akart." Itt a fikcióba foglalt mintaszerző egy rövid ideig mintaolvasó is (saját írásának első kritikusa, aki a későbbiekre tekintve - mintegy kikacsintva a valódi olvasóra - "értő recepcióért rebeg fohászt"), és ahogyan ennek hangot ad, az nem egyszerű önreflexió, hanem - mert ezekre is reflektál - egyfajta metareflexió. Ez a megoldás túlhaladja a "regény a regényben" közhelyszerű formáját, mivel itt a kontextust teremtő keret teljesen el is tűnik; az általunk, "valódi" olvasók által olvasott, könyvformátumban realizálódó regény egy az egyben tartalmazza a bennfoglalt regényt és viszont; erre utal a mű alcíme vagy műfaji meghatározása is: részregény.

Nemcsak az egyes szám első személyben megszólaló narrátor, hanem a másik két, következetesen szaggatott linearitású, egyes szám harmadik személyben elmondott kvázitörténet bizonyos szereplői is kibeszélnek saját történetükből, gyakran egyenesen belebeszélve a tőlük elvileg független eseményekbe. Így például a Szőccsel kapcsolatba kerülő lány (illetve rajta keresztül cinikus módon maga a szerző) kritizálja az őket leíró szöveg kontextusát: "a francba, már én is alliterálok, mint ez a dilettáns, debil mű". A leglátványosabb mégis az a jelenet, amikor a fogda kifeszített ablakrácsán keresztül megnyílik a szökés útja Ucsásztokék előtt, de egy hirtelen töréssel félbeszakad a mesélés: "Eddig!!! - kiáltja Szőcs", és ezúttal a narrátor félig-meddig hallgat is rá: "Jó, akkor legyen itt a történet vége. Ha volt." A regénynek persze még nincs egészen vége, mert a "narrátor", a regényt író regénybeli elbeszélő két, már-már meditatív fejezetben még reagál a gyorsan megváltozott körülményekre, konstatálva a befejezés - egyébként a regényíróknál közismert - gyakorlati problé-máját, pontosabban szólva: lehetet-lenségét. "Mit várna még az író vagy az olvasó? Olyan ez, mint egy trükk negyedszer elcseszve, amikor már a közönség is unja. Uraim, kérik újra?"

A többszörös befejezés az utolsó fejezetben válik igazán bravúrossá, amelyben mindössze egyetlen rövid anekdota hangzik el, de az - amolyan poéngyilkos poénként - egymás után kétszer is. E szerint a Szöktetés a szerájból című operát megrende-lő császár a partitúrákat látva "túl szépnek" találta a zeneművet, melyben ráadásul "roppant sok hangjegy van". Mozart sommásan csak enynyit válaszolt: "Felség, éppen annyi, amennyi kell..."

Kalligram Kiadó, 2005, 131 oldal, 1700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.