"Erkel karmesterben igen szép ügyesség van a zenének hangszerekre való alkalmazásában, de hogy ő zenét teremtsen, hogy zeneköltő legyen: azzal nem áldaték meg. Hunyadi Lászlónak Bátori Mária felette áll. Mi baja ezen új operának? Az, hogy nincs benne oly alaphangmenet, mely az egészen végigvonulna, mint akár Bellini, akár Auber vagy más mesterek zenéiben: szóval nincs benne kifejezés, nincs benne egység. Az egész opera tudós német muzsika, amely ahelyett, hogy szívhez szólana, csak egy pár nehéz hangfogásban gyönyörködő, mechanikussá fordult zenészt fog gyönyörködtetni, nincs benne semmi lágyság, semmi cantabile, semmi báj." 1844-ben így ítélt a Regélő Pesti Divatlap műbírálata Erkel és a Hunyadi László felett, kifejtve egyebekben azt is, hogy a hős Hunyadi László színpadi megénekeltetése ellen tiltakozik a "nemzeti negéd", azaz a nemzeti büszkeség. Az olaszok, franciák nyugodtan felléptethetik operáikban a múlt nagyjait, de mi nem, mert a magyar komoly, "nem dalos nemzet".
Nos, dalos vagy nem dalos, a Hunyadi Lászlóval azért tartósan és méltán megbarátkozott a nemzeti negéd, s ennek bizonyságaképp az operaházban péntek este új produkcióban települ színpadra az "ádáz zsivány" Cilleivel még csak-csak megküzdő, ám az ármányokkal szemben végül ártatlanul elbukó Hunyadi története (szeptember 29., hét óra). A címszerepet Fekete Attila énekli majd, az árokszolgálatot Héja Domonkos irányítja, Gara Mária, illetve Szilágyi Erzsébet gégepróbáló szólamaiban pedig Miklósa Erika és Fodor Beatrix Erkel-debütálásainak lehetünk majd szerencsés szem- és fültanúi.
Az opera műfajánál maradva, egyrészt Richard Strauss öregkori remekének, A hallgatag asszonynak már-már az elmaradással határos időpontváltozását jelenthetjük (a produkció jövő októberre került át), részint a közelgő szegedi Armel Operafesztivált harangozhatjuk. Ennek döntője ugyan csak az elkövetkező ajánlónkban fog aktuálissá válni, ám az ötéves fesztivál idén először, kedden egy budapesti nyitókoncertet is rendez majd az előző esztendők versenyzőinek felléptetésével (Uránia Nemzeti Filmszínház, október 2., nyolc óra). Ugyanitt pár nappal korábban a Bolsoj kedvelt balettközvetítéseinek soros darabja ígérkezik, az operakomponistaként is figyelemre méltó kortárs zeneszerző, Leonyid Gyeszjatnyikov Elveszett illúziók című művének megtáncoltatásával (szeptember 30., öt óra).
S ha már kortárs zeneszerzőt említettünk, hát tartsunk e napokban váltig az Olasz Kultúrintézet felé, amelynek hangversenytermében két kortárs zenei koncert követi egymást. Vasárnap a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és vezető karnagya, Vajda Gergely játszik majd végig egy Eötvös Pétertől a zeneszerzőként is tevékeny vezénylő karmester művéig ívelő programot (szeptember 30., fél nyolc), csütörtökön pedig a Savaria Szimfonikus Zenekar áll elő hasonlóan igényes programmal (október 4., fél nyolc). Ez utóbbi koncerten a Sándor Szabolcs által igazított együttes Szőllősy, Bozay és Ligeti huszadik századi klasszikusait követően az ifjú Bella Máté volt diplomamunkáját, Az éj monológja című Philipp György-jutalomjátékot, valamint Horváth Márton Levente Forrástól kristályig című szimfóniájának ősbemutatóját veszi majd sorra.
