Koncert

Om

  • V. Á.
  • 2012. október 28.

Zene

Al Cisneros, aki a stoner-doom műfajban Scott Reeder (Kyuss) mellett talán a legikonikusabb basszusgitárosnak számít, nagyon rövid időn belül mindhárom, még működő zenekarát elhozta Budapestre. A szupergruppként elhíresült Shrinebuilder (benne a Melvins és a Neurosis zenészeivel) még tavalyelőtt járt nálunk, anyazenekara, a Sleep pedig idén májusban bontotta meg a Club 202 tégláit azzal a zenével, ami világhírűvé tette egyrészt a stílust, másrészt Cisneros személyét.

Az Om ott folytatja, ahol a Sleep annak idején, a feloszlásakor abbahagyta, de - ha lehet ilyet mondani egy olyan zenekar utódjára, amely képes volt egyórás egydalos lemezt kiadni - annál talán még radikálisabban is, hiszen az Omban a rockzenében elengedhetetlen gitár nincs jelen: a korai lemezeiken mindössze Cisneros basszusgitárja, illetve Chris Hakius, az azóta már kiszállt dobos hetvenes évekbelire mikrofonozott dobszerkója szól. Ezt az önként kijelölt szűk határterületet az utóbbi lemezeiken már tágítják: a még mindig hosszú, meditatív, depressziós dalokban megjelentek a különféle - főleg arabos-keleties, spirituálisnak szánt - hangminták - amiket aztán élőben is előadtak, jórészt samplerről, illetve egy Lichens művésznéven szólóban is alkotó, Robert A. A. Lowe nevű zenész segítségével. Lowe jelenléte kimondottan jót tett az Omnak, hiszen az egyórás koncertet még azzal együtt is kellőképpen változatossá tették a kollázsai, hogy nem törték meg Cisneros betegesen búgó hangszerének és a Hakius-utód Emil Amos pulzáló dobolásának dominanciáját, másrészt feledtette, hogy - köszönhetően a teljesen megtelt, vállalhatatlan Dürer-kisteremnek, ahova még normális színpadot sem sikerült évek óta építeni - szinte zéró vizuális inger érte azt, aki történetesen a hátsó sorokba szorult. A trióvá duzzadt Om egy órája így is maximálisra sikerült: kár, hogy Cisneros nem vállalta be a közös Om-Sleep-turnét, hogy méltóbb körülmények közt láthassuk őket.

Dürer-kert, szeptember 18.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.