Bowie 1969 tavaszára már egy jó ideje kikerült a popzene körforgásából, korábbi kiadóiban csalódva éppen trióban zenélt aktuális barátnőjével, Hermione Farthingale-lel és korábbi együttesének gitárosával, John „Hutch” Hutchinsonnal. Hermione neve végül csak a neki írt dalból (Letter to Hermione) maradt fenn, Bowie pedig Hutchinsonnal duóban vette fel azt a tízszámos demót a Mercury kiadó számára, amelyik hivatalosan 50 évig nem jelent meg. A számtalan bootleg-változatban terjedő felvétel most a Parlophone újrakiadás-sorozatának jóvoltából hivatalosan is elérhető, és sok tekintetben bepillantást enged az annak idején már a világhír felé kacsingató előadó műhelytitkaiba. Ezen a felvételen hallható a Space Oddity első verziója (amely korábban már felkerült egy retrospektív válogatásra), ezen Bowie egy stylophone nevű miniatűr, zsebben elférő analóg eszközzel szolgáltatja a földöntúli hangokat és közben duóban énekel társával. A nevezetes 1969-es albumáról több dal is elhangzik itt, mint a Janine (itt egy nyilvánvaló Beatles-utalással) vagy az An Occasional Dream, emellett hallható a Conversation Piece is, amely később a Prettiest Star maxijának B oldalán jött ki, illetve olyan, emellett izgalmas feldolgozások, mint például a Love Song Lesley Duncan angol folkénekesnőtől, amelyet egy évvel később Elton John tett híressé. A dalok alapján Bowie – elszakadva a korábbi folkos hangzástól, amire csak egy-két szám utal – már ekkor alkotói-előadói ereje teljében volt, és a legjobb úton haladt a világsiker felé.
Parlophone, 2019
