„Az olasz zene megvetői […] nem kerülik el méltó büntetésüket a pokolban, s talán arra lesznek kárhoztatva, hogy a hosszú örökkévalóságon keresztül egyebet se halljanak, mint Bach Sebestyén fúgáit. Sok kollégámat sajnálom, például Rellstabot, aki szintén nem fogja elkerülni ezt a kárhozatot, ha ugyan halála előtt meg nem tér Rossinihez. Rossini, divino maestro, Itália hérosza, ki az egész világon szétárasztod csengő sugaraidat! Bocsáss meg honfitársaimnak, akik író- és itatóspapíron gyaláznak téged! Én, én gyönyörködöm aranyos hangjaidban, dallamos fénysugaraidban, csillogó lepkeálmaidban, melyek oly kedvesen szállonganak körülöttem, és mintha a gráciák ajkaival csókolnák a szívemet! Divino maestro, bocsáss meg szegény honfitársaimnak, akik nem látják mélységeidet, amiért rózsákkal takarod el, s akiknek nem vagy eléggé gondolkodó és alapos, amiért oly könnyen röpködsz istenadta szárnyaidon! Persze, hogy a mai olasz zenét megszeresse és a szeretet segítségével megértse az ember: látnia kell magát a népet, e nép egét, jellemét, arcjátékát, szenvedéseit, örömeit, röviden: egész történetét […]. Hiszen a szegény, rabláncra fűzött Itáliának tilos beszélnie, csak zenében fejezheti ki szívének érzelmeit.”
1828-ban Heinrich Heine vetette író- vagy itatóspapírra e lelkesült sorokat az isteni Gioachino Rossiniről, s egyáltalán: kora itáliai operairodalmáról, melyet hagyományosan mindmáig a bel canto megjelöléssel szokás emlegetni. Ennek a kultúrának és az azt éltető énekkultúrának szenteli most szombat esti koncertjét a nagyszerű szoprán, a német Diana Damrau és francia kollégája, a basszbariton Nicolas Testé (Nemzeti Hangversenyterem, május 14., fél nyolc). A Rossini-számokkal induló program egy ponton – kissé meglepő módon – még A bolygó hollandit is érinti majd, mely mű librettója köztudomásúlag éppenséggel Heine egyik regénytöredékéből vette az eredetét. Döntően olasz operákból összeválogatott áriák és duettek egyébiránt a MÁV Szimfonikus Zenekar gálaestjén is elősorjáznak majd: Fekete Attila, valamint Kolonits Klára és Schöck Atala előadásában, Kesselyák Gergely vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 13., fél nyolc).
A két áriakoncert mellett két családi hangverseny is ígérkezik az elkövetkező napokra. Vasárnap a teljes Bogányi család vonul majd a pódiumra: Bernadett fuvolán, Gergely zongorán, a karmester Tibor csellón, Bence fagotton, míg hitvese, Clara Dent-Bogányi oboán fog játszani (Zeneakadémia, május 15., fél nyolc). A Bartók Béla-emlékházban meg az ugyancsak sok zenészt termő Pertis család muzsikál majd, természetesen Kelemen Barnabást, Kokas Katalint és Kokas Dórát is odavárva (május 19., hat óra).
S végül két hangverseny Keller Andrással, illetve zenekarával! A hegedülést még a karmesterségért se odahagyó művész a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának estjén játssza majd Ligeti György Hegedűversenyét (Zeneakadémia, május 18., fél nyolc). A Concerto Budapest pedig Mahlert és Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniáját kínálja, méghozzá egy „vendég karmester”, Kocsis Zoltán vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 19., fél nyolc).
