Opera

Donizetti: Szerelmi báj­ital

Zene

„Nem wurlitzer a verkli” – énekelte egykor Bilicsi Tivadar; a díszlet viszont wurlitzer – észleljük mi, kicsivel túl az országhatár osztrák oldalán, közel a Fertő tóhoz, a szentmargitbányai kőfejtő nyári operabemutatóján, ahol most épp Donizetti szeretetreméltó vígoperája van soron.

A hatalmas vintage zenegép lemezjátszó tányérján rockiznak a fiatalok, a magasból ide ereszkedik alá Belcore őrmester deszantegysége, s ide érkezik meg a szélhámos csodadoktorból ezúttal hippiguruvá előléptetett Dulcamara is. A soknemzetiségű produkció alkotói mindent elkövetnek a tér – így többek közt a nézőtéri járások – teljes bejátszásáért és a nyáriasan fesztelen mulatságért. S ez sikerült is a döntően a húszas-harmincas éveikben járó előadóknak, akik között Nemorino szerepében Tarjányi Tamás is ott játszott és énekelt. A fiatal magyar tenor kamaszos bájjal heveskedett a hatalmas színpadon (mint beszélő nevű „kis senki”), tán éppen csak a híres románccal hagyott enyhe kis hiányérzetet a hallgatóban. A bemutató legjobbja az Adinát alakító hamvas spanyol szoprán, Elena Sancho Pereg volt: könnyed és szép színű hangja, kacérságában is testmeleg játéka az este sikerén messze túlmutató jövőt ígér az énekesnőnek. Philipp Himmelmann rendezése és Raimund Bauer gigantikus wurlitzerdíszlete ugyan csupán másfél felvonásnyi szavatossággal rendelkezik, ám ha ki is fogyott a kreatív team szuflája kevéssel a szünet után, azért ez nem vált zavaróvá: az ifjú szereplőgárda lendülete rendben ellódított minket a boldog végig.

Ebben persze Donizetti könnyű kézzel megkomponált zenéjének is volt némi érdeme, s ennek érvényesülését a Szlovák Rádiózenekar muzsikusait a színfalak mögött vezénylő 36 éves német dirigens, Karsten Januschke is igen jól szolgálta. Jövőre ugyanitt a Rigoletto következik: alighanem az a produkció is megéri majd a határátkeléssel egybekötött kirándulást.

Szentmargitbányai kőfejtő, július 6.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.