dvd - MOZART-GÁLA

  • - káté -
  • 2008. augusztus 14.

Zene

A 2006-os Mozart-évben, amikor mellesleg az ünnepelt szerző mind a 22 színpadi műve szcenírozva került színre a Salzburgi Ünnepi Játékokon, hét szólóénekes és a Daniel Harding vezényelte Bécsi Filharmonikusok részvételével tartották meg a gálakoncertet. Nagy erénye, hogy mentes a nagyképűségtől, a megalomániától és a körülményeskedéstől.

A 2006-os Mozart-évben, amikor mellesleg az ünnepelt szerzõ mind a 22 színpadi mûve szcenírozva került színre a Salzburgi Ünnepi Játékokon, hét szólóénekes és a Daniel Harding vezényelte Bécsi Filharmonikusok részvételével tartották meg a gálakoncertet. Nagy erénye, hogy mentes a nagyképûségtõl, a megalomániától és a körülményeskedéstõl. 93 perc, és ebben benne vannak a tapsok, sõt a teljes Prágai szimfónia is, a tartalom súlyához méltó könynyed-elegáns elõadásban.

A szólisták elsõrangú sztárok - ezen a szinten a legtöbb skrupulus az egyéni ízlés függvénye. Én nem rajongok Michael Schade tenorjáért: a mély regiszterben elfakul, és úgy gyõz a szólamon, hogy megküzd minden hangért (két lehetõsége közül különösen a Dalla sua pace kezdetû Ottavio-áriában). Patricia Petibon is csak látszatra könynyed a Mitridatét író gyermekzseni koloratúrfutamaiban. René Pape szépen, behízelgõen énekli Leporello regiszteráriáját, csak a férfias mimikrit kell erõltetnie. Thomas Hampson bár nem hibátlanul, de elánnal, fölényesen és humorral adja elõ Guglielmo (Mozart által a bemutatóra kihúzott) Rivolgete a lui lo sguardo kezdetû áriáját a Cos“ fan tuttéból. Magdalena Kozena remek: testes hang, drámai erõ, belsõ tûz (Sextus áriája a Titus kegyelmébõl). Az Idomeneóból kettõst is énekel Ekaterina Siurinával, aki vokálisan finom jelenség. A végén jön Anna Netrebko Elettra áriájával, és mindenkit elsöpör: egy tûzhányó, amikor kitör. A hangmatéria, az elõadásmód végletes szenvedélye, a személyiség - itt már skrupulusa sem lehet a skrupulusnak, ahogy Shakespeare mondaná.

Universal/Deutsche Grammophon, 2008

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.