dvd - Ripley a mélyben

  • - dl -
  • 2008. szeptember 4.

Zene

8 kis kritika
Amilyen jó ajánlás Patricia Highsmith a stáblistán (készült P. H. 1970-es kiadású regénye nyomán), olyan semmitmondó a feldolgozók névsora, akik közül a legnagyobb név, Willem Dafoe jó, ha összesen tíz percig tartózkodik a játéktérben. A nagy név persze önmagában még nem szavatol, különben sincs az megírva sehol, hogy csak Matt Damonnal vagy John Malkovichcsal lehet lagymatag Highsmith-adaptációt készíteni: már miért ne lehetne Barry Pepperrel, Tom Wilkinsonnal és Ian Harttal is? Lehetni éppenséggel lehetett volna: a fõszerepet alakító Pepper bizonyítottan képzett színész, nyilván meg se kotytyant volna Tom Ripleynek öltöznie. Még csak nem is kellett volna jokeri mélységekig lehatolni a devianciákban, megtette volna egy kis szalonképes gyilkos kedv is, alkalomadtán pedig az a pluszmozdulat, ami megkülönbözteti az elméleti gyilkost a jól nevelt pszichopatától. Roger Spottiswoode mûvében azonban egyetlen árva Ripley sincsen, így még csak az sem állítható, hogy Pepper gyengén alakítaná a figurát. Õ egészen kiválóan játszik egy tetemes lakbértartozást felhalmozó, léha fiatalembert, aki jól üli meg a Vespát, és ismeri azt a három mondatot, amivel a londoni mûvészek és galeristák körében eljuthat az ingyen pezsgõig. Onnantól azonban, hogy hulla is kerül a levesbe, a hangsúly egyre inkább az eltüntetési és kereket oldási technikákra tevõdik át, az egyre szaporodó, rossz parókáknak és a bohózati hullaszállításnak azonban vajmi kevés köze van Highsmith szabadalmához; ahhoz az izgalmas csúfsághoz, amelyet a szerzõ Tom Ripley szíve helyére ültetett.

Forgalmazza az SPI

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.