„Valami szent és elérhetetlen távolságban láttam a zeneszerzőket. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy egyszerű hétköznapi ember abba a sorba léphet, amelyben a zenetörténet nagyjai sorakoznak. Eszembe sem jutott, hogy zeneszerző lehetek én is. Csak azért akartam bekerülni a Zeneakadémiára, hogy a komoly tanulmány lehetővé tegye a klasszikusok remekműveibe való mélyebb betekintést…” Így emlékezett vissza a maga ifjúkori lelkesültségére a huszadik századi magyar zene kismestere és a Zeneakadémia történetének óriása: Weiner Leó. Ő jószerint az egész életét ennek az intézménynek szentelte, már amikor bizonyos zsidótörvények nem tiltották meg ezt a számára, s így igazán méltó, hogy legsikerültebb művei időről időre felhangozzanak a Zeneakadémia nagytermében. Ez most Várjon Dénes és a Concerto Budapest közös hangversenyein fog megtörténni, ahol is Weiner zongoraversenynek beillő Concertinója egy másik kvázi versenymű társaságában, vagyis a Zeneakadémia történetében ugyancsak megkerülhetetlen Dohnányi Ernő Gyermekdal-variációival egyetemben fog majd a műsoron szerepelni (december 10. és 11., fél nyolc).
„– Kérem, mondtam én már önnek, hogy nagyon muzikálisan, szép tónussal hegedül? – Igen, a múltkor már tetszett mondani. – Úgy, mondtam már? Hát akkor ezt most megerősítem.” Az anekdota szerint ilyen bájos modorban osztotta az elismerő szavakat a legendás professzor, s habár koncertéletünk mai szereplői között már csak elvétve akad közvetlen Weiner-tanítvány, ám a második, harmadik vagy éppen negyedik generációs Weiner-növendékek annál többen vannak. Így a weineri dicséret akár kijárhatna majd a debreceni Kodály Filharmonikusok pesti koncertjén fellépő két fiatal vonósművésznek, a Sibelius Hegedűversenyét előadó Kállai Ernőnek és az Elgar e-moll gordonkaversenyében szólózó Kokas Dórának is (Nemzeti Hangversenyterem, december 11., hat óra). Vagy mondjuk Bogányi Gergelynek, bár ő zongorista és részben Sibelius hazájában nyert képzést, de azért ennyi szabadságot már hadd vehessünk magunknak, hogy ajánlónkba szőjük a Pannon Filharmonikusok következő fővárosi koncertjét, ahol a művész majd Brahms I. d-moll zongoraversenyét játssza (Nemzeti Hangversenyterem, december 16., fél nyolc).
„Úgy komponálok, ahogy az almafa almát terem.” A francia zene hosszú életű és csípős nyelvű nagyságától, Camille Saint-Saëns-tól való az idézet, melynek igazságát legközelebb a Zeneakadémián vehetjük majd észbe. Szerdán este ugyanis egy teljes koncertet fognak kitölteni Saint-Saëns (képünk otthonában mutatja) fantáziái és versenyművei: Vajda Gergely vezényletével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében, s éppen nem utolsósorban Vigh Andrea, Szabadi Vilmos és Várdai István szólójával (december 14., fél nyolc). A zenetörténet jól termő almafáinak sorába természetesen Haydnt és Mozartot is okvetlenül oda kell számítanunk: nekik előző este jut főszerep a Zeneakadémia nagytermében, Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának jóvoltából (december 13., fél nyolc).
S végezetül egy koncert Kocsis Zoltán emlékezetére. Eötvös Péter, Kovács János és Somos Csaba vezényel majd azon az estén, melynek gazdag programja – a meghirdetés szavait idézve – „Kocsis Zoltán zeneszerzőkhöz, kompozíciókhoz és előadókhoz fűződő kapcsolataira reflektál”. A szólisták sorában fia, Kocsis Krisztián és a nagy csellista, Perényi Miklós is ott szerepel majd (Nemzeti Hangversenyterem, december 10., fél nyolc).
