Idegenek a Szépművészeti Múzeumban - ez jutott eszembe az új kiállítás kőfaragványaira, ikonjaira vésett/festett mandulaszemű, barátságos kopt arcokba bámulva. Hasonló címe volt Anthony Gormley brit szobrász British Museum-beli akciójának, amikor is több ezer bokáig érő agyagfigura lepte el a múzeum egyik termét, akár egy megszálló sereg. Ezek a koptok viszont barátságos idegenek, és nincsenek is olyan sokan. A száznegyvennyolc tárgyból álló anyag - amelyet a Szépművészeti munkatársai egyiptomi és budapesti múzeumokból gyűjtöttek össze - a kopt művészet legnevesebb alkotásait nem tartalmazza ugyan, de mégis jelentősnek mondható.
A kopt leletek a 19. századtól fogva az egyiptomi régészeti ásatások melléktermékei, mivel ezek a régészeti emlékek időben a faraonikus Egyiptom felett helyezkednek el, és a koptológia legnagyobb pechjére általában térben is. Ennél-fogva a legtöbb egyiptológus úgy gondolta, ahhoz, hogy az "igazi" Egyiptomhoz hozzá lehessen férni, előbb meg kell "tisztítani" a terepet az útban lévő kopt emlékanyagtól. Ez a szemlélet igencsak rontotta az új tudomány esélyeit, és közvetve a ma is fennálló
egyiptomi keresztény egyház
művészetének öndefiniálását. A kutatás elhanyagoltsága miatt nem voltak egyértelműek a kopt művészet viszonyítási pontjai. A kopt Michelangelo alkotott korábban, vagy a kopt Giotto? Kettőjük közül ki a jelentősebb művész? Egyáltalán, mikor épült a kopt pisai campanile? Hasonló kérdéseket próbált megválaszolni e kiállítással a főrendező Török László professzor és csapata. De az sem fog csalódni, aki csak komoly vizuális élményre vágyik.
Adódik tehát az alliteráció: kik a koptok? Dióhéjban csak annyit, hogy kopt művészet alatt a keresztény egyiptom művészetét érti a kutatás. Időhatárait körülbelül az i. sz. 250 és 700-as évek jelentik, amely időszakban egy igen különleges anyagi kultúra alakult ki a Földközi-tenger és a Nílus mentén, valamint az olyan oázisokban, mint például Fajjúm és Farafra. A szakmailag hiányos ásatásokból rengeteg kopt műtárgy került Európa és Amerika múzeumaiba. Annak ellenére, hogy a kairói Kopt Múzeumot, ahonnan a tárgyak egy része is származik, már 1908-ban megalapították, és vannak más kopt gyűjtemények is a világban, e művészet még mindig megőrizte sajátos underground báját, igaz, nem önszántából.
Nagyban hozzájárult ehhez Josef Strzygowski (1862-1941), a bécsi művészettörténeti iskola egyik vezéregyénisége, aki a 20. század első felében úgy gondolta, hogy a kopt művészet nem önálló művészet ("machtkunst"), hanem csupán népművészet ("volkskunst"). A késő antik-kora középkori egyiptomi művészetet két részre osztotta: a vezető réteg művészetére, amely szerinte a római és görög (bizánci) minták helyi átvételén alapult, és a nép művészetére. Szegény Strzygowski biztosan forog a sírjában a kiállítás alcímét olvasva: "A kopt művészet kincsei Egyiptomból", mert ő a magasabb és az alacsonyabb minőséget egyszerre képviselő anyagi kultúrát együtt biztosan nem nevezte volna koptnak.
A tárgyak egy része múzeumi raktárakból származik, és először látható kiállításon. Ez a tény is jól tükrözi Török professzor koncepcióját, aki lehetőség szerint a kopt művészet teljes metszetét kívánta bemutatni egy adott anyagon társadalmi, minőségbeli és korszakok szerinti felosztásban. Ugyanakkor az összkép nem süllyed demokratikus szürkeségbe, mert a rendezők maguk is kiemelték a kiállítás néhány fő darabját a többi közül. Ilyen a Szépművészeti Múzeum vadászó kentaurt ábrázoló márványreliefje, amely az i. sz. 4. század második harmadában készült, a kopt kőszobrászat egyik központjában, Oxürhünkhoszban. A másik kiemelkedő alkotás egy i. sz. 600 körül készült festett
körmeneti ikon
a Kopt Múzeum gyűjteményéből, amely egyik oldalán Szent Theodoroszt, a másikon Gábriel arkangyalt ábrázolja. Értékét a kivételes szépségű, sérültségükben is megragadó alakok adják, és az a tény, hogy az ikon a legkorábbi ikonok csoportjába sorolható. Jelentős darab még (méretre is) a sobagi "Fehér Kolostor" bronzkulcsa. A fém fogyóeszköz volt. Szükség esetén (az mindig volt) nem haboztak a legszebb fémtárgyakat is - mint amelyek az itt látható fémedények és olajlámpák - beolvasztani. Ezeken kívül csont-, fa-, kőfaragványok, textilek és kerámiák szerepelnek a tárgylistán.
Az pedig külön öröm, ha egy kopt kiállítás azt az illúziót kelti bennem, mintha ebben az országban idegen kultúrák válhatnának a közös kulturális örökség részévé. A provincializmus felőli elmozdulás már nagyon régen esedékes, de a szegény koptok sem tehetnek többet annál, hogy megkezdik ezt a folyamatot.
Szépművészeti Múzeum, megtekinthető: május 18-ig
