WEB www.mindmegette.hu A létezõ magyar nõi lapokban csak a receptoldalakat vagyok képes hiteles forrásként olvasni. Ebben a témában van a legkevesebb esély arra ugyanis, hogy a hirdetõk ízlésének megfelelõen írják, hiszen nehéz volna teszem azt a csörögefánk elkészítési módját fehérgalléros bûnözõkre szabni. Azokat a sorozatokat már kevésbé bírom, amikben ismert médiasztárok tesznek tanúságot arról, hogy mennyire intim kapcsolatot ápolnak a borsszórójukkal.
Ha egy darab piskótavalóságra, tüsténtlevesreceptekre, avagy rapid, de nem halálos kimenetelû diétákra van szükség, hálásabb és olcsóbb megoldás, ha az interneten keres az, aki elveszettnek érzi magát a kulinária birodalmában. A több mint négy éve mûködõ Mindmegette.hu gasztronómiai portál, annak ellenére, hogy az Axel Springer online divíziója, teljesen elfogadható. Nem beszélve arról, hogy az elnevezés népnemzeti jellege kifejezetten szellemes. Legnagyobb erénye, hogy a legalább 6000 receptbõl álló tematikus szakácskönyv és a tudományos diétatár mellett networkként is üzemel, és mint ilyen, a tudatos és igényes étkezési kultúra mellett kampányol, címlaplányok nélkül. A vebszájt népszerûségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemrég elindult az azonos hangulatú, italokkal foglalkozó oldal, a Mindmegitta.hu is. Aki fel akar készülni kenyérsütésbõl, szeretne részt venni fogyókúraversenyben, vagy gusztusa támadt egy koktélra, melynek neve Indián nyár, az nyugodtan böngésszen ezeken az oldalakon, nem ciki, sõt lassan értelmiségi trend lesz belõle.
- sisso -
****
LEMEZ Women In Love; Electro Jazz Divas - vol. 2 Két emlékezetes válogatás azoknak, akik bolondulnak a szofisztikált nõi vokálért - egy retrospektív gyûjtemény az utóbbi bõ fél évszázad válogatott gyöngyszemeibõl s egy alapos és finom kóstoló napjaink (meg a közelmúlt) legérzékibb szerzeményeibõl. A Women In Love már a felsorakoztatott mûvésznõk névsorával is felhívja magára a figyelmet - hiszen mit is lehetne mondani akkor, ha tudjuk: az elsõ szám rögvest Aretha Franklin elbûvölõ God Bless The Child-interpretációja, egyenest 1967-bõl: az eredetit még Billie Holiday énekelte (és szerzette) egykoron. Késõbb elõkerül õ maga is, a legendás My Mannel, míg a Lover Mant, másik emblematikus számát ezúttal Blossom Dearie-tõl halljuk. És persze folytathatnánk a sort vég nélkül, elvégre ahol Sarah Vaughn (Misty), Betty Carter (Open the Door) vagy Dinah Washington (Cry Me a River) osztja a lapokat, ott nem kerülhet porszem a gépezetbe. S nem kevésbé tökéletesek az úgymond kortárs produkciók sem: Dana Bryant, a spoken word-legenda megbabonázza a hallgatót (The Present), attól pedig, ahogy Eartha Kitt énekli a Johnny címû régi német kabarékuplét, egyszerûen borsódzni kezd az ember háta. Ha túlzottan belefeledkeznénk a balladisztikus hangulatba, úgy a végén Archie Shepptõl megérkezik a megérdemelt büntetés is: a mániákus szaxofon-szájharmonika párbajt perfektül egészíti ki Jeanne Lee énekhangja, s így végül az alapkoncepció sem sérül.
A Women In Love természetesen a legendásan jó ízlésû Nova kiadó keze nyomát viseli magán - s szintén a francia szerkesztõk hibátlan érzékeinek köszönheti az emberiség az Electro Jazz Divas sorozat második részét is. Csalódni itt sem kell: napjaink dinamikus, néha táncolható, nõi vokállal sûrûn átszõtt jazzgroove-darabjai közül is a legjobbak kerültek egymás mellé. Az olyan darabok, mint a francia Zimpala Noemie Brosset orgánumából táplálkozó Doo You Bopja vagy az Arabesque, melyet Nicola Conte és a német Micatone által kísért Lisa Bassenge dúdol a fülünkbe, egyszerre gyógyítják a fáradt testet és a dúlt lelket. A Jan Lundgren Trio és Miriam Aida hangpárbaja ugyanúgy megmozgatja a befogadót, mint a két élõ legenda, Herbie Hancock és Chaka Khan közös munkája - ráadásul az Essence, e lemezen kivételként, perfekt kis zongorás drum & bass. A visszafogott finom hangulatok kedvelõi sem fognak csalódni, elvégre a norvég billentyûfenomén Bugge Wesseltoft (és honfitársnõje, Sidsel Endresen), valamint a Cinematic Orchestra (plusz a vokalista Fontanella Bass, aki azért ha kell, ordítani is tud) erre mintegy garanciát jelent. Vannak számok, melyek egyszerûen nem hiányozhatnak, mint a Baby a Kooptól (és Cecilia Stalintól) vagy a Season's Change a Sylk 130-tól (és Alison Crockett-tõl) - no és persze Billie Holiday hangja (a Don't Explain-t James Hardway vette kezelésbe). S egy váratlan ajándék a végére: apró tréfaként ott lapul a menüben Dani Siciliano sajátos, majdnem folkos Nirvana-interpretációja (Come As You Are) is. Két lemez, amely nélkülözhetetlen kellék ahhoz, hogy úrrá legyünk az egész évre elhúzódó tavaszi fáradtságon.
- minek -
Nova Records/Wagram/MusiCDome, 2004
Wagram/MusiCDome, 2005
***** mind a kettõ
KÖNYV Murányi Gábor: A múlt szövedéke A Históriák a megbicsaklott 20. századból alcímet viselõ kötet a szerzõnek a HVG-ben az elmúlt évtizedben megjelent írásait adja közre. A 105 dolgozatot Murányi Gábor "krónikatöredékeknek" nevezi az utóhangban; s valóban, e politika-, sajtó- és irodalomtörténeti munkák az elmúlt század megannyi ismert (vagy legalábbis annak vélt) eseményét tárgyalják új nézõpontból. Ez utóbbi jórészt a hetilaposság következménye: a cikkek a legtöbbször valamiféle aktualitás apropóján születtek, de szó sincs az errefelé amúgy igen népszerû historizálásról. Murányit kutatói és újságírói hajlama a valóság minél teljesebb rekonstruálására készteti, éppen - mint írja - "a történelem átírásának a divatja, a tengernyi új mítosz megalkotása" ellenében. Akár a Horthy-, akár a Kádár-korszak, akár kultúr-, akár pártpolitika vizsgálódásának tárgya, a módszer ugyanaz: minél több forrás kritikus megidézése, s a nyílt állásfoglalás kerülése dacára is egyértelmû értékelés. (A direkt ítélkezéstõl ódzkodás egy esetben nem mûködik: amikor valahai munkahelye, a Magyar Nemzet 1998 utáni történetét summázza ekképp: "erkölcsi hitelének maradékát is felélve elõbb alázatos kormánypárti szócsõvé, majd az újabb hatalomváltás után fröcsögõ hecclappá silányult.") Tipikusan az a fajta könyv, aminek fölösleges a polcon állandó helyet keresni: hiszen úgyis újra meg újra lekapdosnánk, hogy 20. századi históriánk bennfentes tudorának képzeljük magunkat.
B. I.
Noran, 2004, 536 oldal, 3500 Ft
*****
Shakespeare: Hamlet Angol színészek elõadásában láttam a Merlinben, jobbára itt élõ-dolgozó-tanuló angol anyanyelvû közönség társaságában - mennyire világvárosi dolog, amit Magács László, a Merlin igazgatója csinál. Szép csöndesen "uniózik" ott magában; zajt legföljebb akkor üt picikét, amikor már végképp nincsen pénze erre az európaiságra. Kicsit "Amszterdam-érzésem" volt ott az elõcsarnokban, és ez jólesett.
Az elõadást Magács László rendezte - rendezõként nem túl nyomulós, játékmesterként viszont rendben van; ezúttal például - úgy vélem, némiképp a szükségbõl formálva erényt, de legalább lehetõséget - alaposan "meghámozta" a darabot. Nánay Fanny segédletével kidobtak mindent, ami Hamlet, mármint a fõhõs szempontjából fölösleges - Polonius például egyáltalán nem inti fiát, Laertest, hogy legyen hû önmagához, már csak azért sem, mert a két szerepet ugyanaz a színész játssza. Amiként Gertrudot és Opheliát is; ja, és Ophelia is csak egyszer õrül - úgyis tudjuk, mire megy ki a játék. Aztán: ugyanaz a fekete színész játssza Hamlet atyjának szellemét és a trón- s özvegybitorló Claudiust - õ külsõleg-belsõleg elég erõs effektként mûködik.
A játék egyébként arra megy ki, hogy Hamlet nagyon "külföldi" ebben a Dániában - nem igazán van kedvére, hogy helyre kéne tolni az idõt, legszívesebben visszamenne Wittenbergába, de az új király nem engedi, ugye. És ha már így alakul, végigvágtat a darabon; Gareth Taylor kezdetben kicsit sokat panaszkodik és nyafog a dán királyfi szerepében, de aztán belejön, energikus és fõként dühös lesz.
Szinte semmi a díszlet. Valcz Gábor egy koponya felsõ felét állította a játéktér közepére, ez az egyetlen hangsúlyos elem, értjük, mit jelent. Kicsit mintha egyszerûsítené a darab rettenetesen sûrû problematikáját - végsõ soron valami hasonlót tesz az egész elõadás; észre sem vesszük, máris meghalt mindenki. Az meg milyen finom volt angolul, hogy the rest is silenceÉ
- ki -
Merlin, április 5.
***
SZÉKELYHIDI ZSOLT: ZAJTALANÍTÁS A szerzõ második, egyedien és ízlésesen tipografizált kötetében a szó eredeti értelmében vett prózaversek szerepelnek három, formailag és tematikusan is jól elkülöníthetõ ciklusba osztva. E versszövegeknek nemcsak valódi sortagolása nincs, hanem címe sem: csak sorszámmal jelölve szerepelnek. Pontosabban: a könyvnek is címet adó elsõ ciklus szövegeinek van azért egyedítõ alcíme, mindegyik egy-egy "zaj" megfelelõjeként jelenik meg, de míg a beszélõ "zaj" alatt mindenféle hangot ért, azaz bármiféle zörejt, zenét, még a saját (beszéd)hangját is, addig maguk a szövegek voltaképpen mindvégig az elhallgatásról, az elnémulásról szólnak, s így vésõ soron az elmúlásról, illetve az alapvetõ önidentifikáció problémáiról. A második ciklus (Káesem) látszólag e tematika ellenében mûködik, amikor megejtõ szépségû szerelmi költeményeket és erotikus verseket gyûjt öszsze, azonban a sejthetõ (és szinte törvényszerûnek tûnõ) szakításra implicit módon reflektáló záróversek ismét a "kiradírozódás" esélyét vetítik elõre, egészen a harmadik, Elektronikon címû ciklus világleltár-kísérletéig. E verscsoport szövegei egyszersmind valamiféle metapoézist is sejtetnek: a szövegek beszélõje a nem köznapi és a nem prózai megszólalás, mondjuk úgy: a "költõi" beszédmód sajátosságait, körülményeit, lehetõségeit, esélyét vizsgálja a maga eszközeivel, "elektromos szövegeket" létrehozva, s megkísérelve egyfajta "leltár" elkészítését, visszatérve a Káesem ciklusban tárgyazott emberi viszonyok szintjéig, illetve a Zajtalanítás ciklusának egzisztenciális kérdéséig is.
Történik mindez úgy, hogy a versszövegek szétdarabolt, roncsolt mondatai nem egyszerûen hiányos grammatikát alkalmaznak, hanem a vers alapját, a verssort konfigurálják/definiálják újra. A szerzõi bátorság hiányát mutatja viszont, hogy e mondatok mégsem verssorokba tördelve szerepelnek.
- kkabail -
FISZ - Parnasszus Könyvek, 2004, 82 oldal, 980 Ft
****
A japán szeretõ Vajon mit mondhatni arról a filmrõl, amelyben a külszíni fejtés és a barokk festészet problematikáját egyaránt érintve bomlik ki egy szerelmes történet? Az eredetileg The Japanese Story címet viselõ mû (mely cím szerencsésebb, fõleg pontosabb, mint a magyar) igazi road movie, mely önmagára is kötelezõnek érzi az utazás (mint változás) toposzát. Az alapvetõen sablonos történet két külön kultúra (ausztrál és japán) gyermekérõl, akik a kezdeti utálat után természetesen egymásba szeretnek, még nem írja át a filmtörténelmet. S a film elsõ negyven perce is a szokásos Ausztrália-sablonokat mondja el a sok száz hektáros nagytotálokkal, földtörténeti levelezõlap beállításokkal. A szokványos történet mégis elkezd alattomosan hatni, gyakran minden elõkészület nélküli történésekkel, fordulatokkal, hogy aztán egy valóban váratlan, mondhatni hiteltelenül hiteles mélyütéssel váratlan fordulatot vegyen. Itt kezdõdik a barokk festészet, a film lelassul, tempós, érezhetõen egyre inkább már nem a történés síkján mûködõ beállításokat, jeleneteket látunk, a pár mellett addig egyenrangú harmadik szereplõ, az autó elmarad. Az imígy alakuló, néhol furcsán abszurd, néhol patetikus filmnek egyre különlegesebb, zavarba ejtõbb íze lesz, s a végére a teljes stilizációba, egy más jelértelmezésbe, magyarul stílusba fordul, amely lehet a japán kultúra kissé túlhajtott ünneplése, de az utazás, a változás, az élet értelme is. Bár nekem kissé túl sok lett a végsõ pátosz, de ez már csak szõrszálhasogatás. Az utazás megtörtént, ausztrálból japán történet lett. Azaz mindkettõ: simán érvényes, emberi.
- dercsényi -
Forgalmazza a Budapest Film
****
Testápoló kislexikon Ez most nem egy színes, szagos, puccos kiadvány, amely rapid vásárlásra ösztönzi az olvasót. Szerzõje, dr. Rózsa Sándor vegyész, környezetvédõ több könyvet-füzetet írt a háztartásban használatos anyagok és módszerek káros vagy épp üdvös voltáról. Ez a könyv kiskátéja lehet a tudatos vásárlónak, akinek megvan az élelmiszer-adalékanyagok (az E-k) táblázata, már letöltötte a netrõl az állatkísérleteket végzõ vagy végeztetõ vegyipari cégek meglepõ és tanulságos listáját, és most még azt is tudni szeretné, mit kenhet a hajára.
A mû nagyobbik részét a kozmetikumok összetevõinek betûrendes felsorolása teszi ki, tudományos és köznapi nevükkel, alkalmazási körükkel és hatásukkal. A bevezetés alapvetõ ismereteket közöl laikusoknak is érthetõ nyelven: mire adjuk ki a pénzt, amikor drága, márkás kenceficét vásárolunk. Legtöbbször néhány egyszerû, olcsó alapanyagra és kevéske, de vonzó elnevezésû adalékra; tetszetõs csomagolásra; menõ márkanévre - nem utolsósorban idétlen, szexista reklámra. Mindezért kétes eredményt nyerünk, és azt a jólesõ tudatot, hogy hozzájárultunk létfontosságú anyagok gyártási melléktermékeinek és némi szerves hulladéknak az újrahasznosításához, valamint az allergia terjedéséhez. A szerzõ nem nézi hülyének a nõket, elismeri, hogy mindezeket az olvasó is tudja, csak gyarlók vagyunk... ki ne gyöngülne el, ha bársonyos bõrt, csillógó, dús hajzatot és örökre eltûnõ ráncokat ígérnek neki? "Szerencsére - írja - az emberi bõr és haj sokkal ellenállóbb, mint amilyennek tûnik, különben nem bírná ki az elképesztõ tortúrákat."
A mellékletben receptek a házilag elkészíthetõ fogpasztához, arckrémhez, samponhoz. A kiadvány megelõzi a korát, hiszen az alapanyagok jó részét nem vagy csak hosszas utánajárással szerezhetnénk be Magyarországon. De ami késik, nem múlik, vannak már biokosztra szakosodott boltok, várható a biodrogériák feltûnése is.
- borz -
Összeáll.: dr. Rózsa Sándor, szerk.: Móra Veronika, Ökotárs Alapítvány, 160 oldal, 600 Ft
*****
