Lemez

Elbow: The Take Off And Landing Of Everything

Zene

Volt a 2000-es évek elején három angol zenekar: nagyjából egy időben jelent meg az első lemezük, többé-kevésbé a Radiohead-iskolát követő, melankolikus, szerethető dalokkal. Közülük a Coldplay szép lassan a giccs bűvöletébe merült, a Doves pedig négy remek album után jelenleg is tartó pihenőre vonult, úgyhogy most már csak az Elbow tartja a megbízható színvonalat.

Az eddigi csúcsmű, a 2011-es Build A Rocket Boys! óta kiadtak B oldalas válogatást, koncertlemezt, írtak zenét a londoni olimpia tévéközvetítéséhez, és még az esemény záróünnepségén is felléptek.

Legújabb, hatodik albumuk igazi szakítós lemez: a frontember, Guy Garvey párkapcsolata a közelmúltban ért véget, és a tematika máris ott van a nyitó This Blue Worldben, még inkább pedig a Honey Sunban, ahol ügyes szójátékkal a Burton-Taylor házaspárt hozza fel párhuzamként. Fontos téma még az idősödés (Garvey a napokban tölti be a negyvenet), például a Fly Boy Blue/Lunette-ben, ahol azt énekli száraz, Peter Gabriel-es hangján, hogy "abba a korba léptem, amikor döntéseket kell hozni", és még azt is elmeséli, hogy mit szeretne majd a sírba vinni. A Charge-ban meg az hangzik el, hogy "egy másik évszázadból származom" - és az Elbow zenészei valóban egy letűnő korszak utolsó képviselőinek tűnnek. Akik szerencsére most sem mentek bele olyan kompromisszumokba, mint a Coldplay, bár az is biztos, hogy aki igazi északangolosan azt énekli fuckers helyett, hogy foockers, az valószínűleg soha nem tud befutni Amerikában. Ez persze legyen a jenkik baja, mert így széles körben soha nem ismerik meg ott ezeket a lassan, de megbízhatóan hömpölygő, epikus dalokat, melyek közül mindenképp ki kell emelni még a jó pszichedelikus címadó számot, valamint a New York Morningot: a frontember sok időt töltött a városban, úgyhogy írt hozzá egy ódát, ami annyira meghatotta a dalban megnevezett Yoko Onót, hogy írt is egy köszönőlevelet Garveyéknak.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.