mi a kotta?

Életvitelszerű zene

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/34. hétre

„Ha inspirál engem egy zenei világ, akkor annak utánajárok, és amit abból fel tudok dolgozni, azt elveszem; másfelől a saját zenei világomból is elveszek valamit, és ezekből formálok valamit a saját képemre. (…) Ez – ugyanúgy, mint a free jazz – életvitelszerűen működő zene, és ha nem úgy csináljuk, akkor hamis lesz. Vagyis ha az ember nem ott, nem ebben él, akkor meg lehet ugyan oldani különböző dolgokat, de másképpen, mint az autentikus források” – mondta pár éve Ajtai Péter nagybőgős valami egész más kapcsán, de a kijelentés éppenséggel a közelgő régizenei koncertjével kapcsolatban is hasznos. Nem tudjuk, hogyan adták elő azokat a dalokat, amelyek a reneszánsz pezsgésében fogantak: vajon úgy, ahogy ma Schubert vagy Schumann dalait énekelni szokás – zongorára támaszkodva, zengő, vibrált vócséval –, avagy inkább hasonlóan Joan Baez vagy Joni Mitchell egyszerű, folkos stílusához. Európa ünnepelt lantművésze, John Dowland néha improvizált, vagy gondosan tartotta magát a kottához, ahogy műhűséget követel magától egy Beethoven-szonáta előadója. A JAP együttesVesmás-Juhász Orsolya énekes, Szűcs Boglárka brácsás, Ajtai Péter nagybőgős, Gyárfás Attila dobos a szabadság mellett teszik le a voksukat, amikor szabad improvizációkat és őrült futamokat tűzdelnek Dowland, Monteverdi, Purcell és Händel dalai közé. Alighanem igazuk van, hiszen ez a repertoár jobban működik a „vernakuláris” keretek között. Nemhiába készített lemezt belőle Sting jó néhány évvel ezelőtt (Magyar Zene Háza, szabadtéri színpad, augusztus 23., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.