mi a kotta?

Életvitelszerű zene

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/34. hétre

„Ha inspirál engem egy zenei világ, akkor annak utánajárok, és amit abból fel tudok dolgozni, azt elveszem; másfelől a saját zenei világomból is elveszek valamit, és ezekből formálok valamit a saját képemre. (…) Ez – ugyanúgy, mint a free jazz – életvitelszerűen működő zene, és ha nem úgy csináljuk, akkor hamis lesz. Vagyis ha az ember nem ott, nem ebben él, akkor meg lehet ugyan oldani különböző dolgokat, de másképpen, mint az autentikus források” – mondta pár éve Ajtai Péter nagybőgős valami egész más kapcsán, de a kijelentés éppenséggel a közelgő régizenei koncertjével kapcsolatban is hasznos. Nem tudjuk, hogyan adták elő azokat a dalokat, amelyek a reneszánsz pezsgésében fogantak: vajon úgy, ahogy ma Schubert vagy Schumann dalait énekelni szokás – zongorára támaszkodva, zengő, vibrált vócséval –, avagy inkább hasonlóan Joan Baez vagy Joni Mitchell egyszerű, folkos stílusához. Európa ünnepelt lantművésze, John Dowland néha improvizált, vagy gondosan tartotta magát a kottához, ahogy műhűséget követel magától egy Beethoven-szonáta előadója. A JAP együttesVesmás-Juhász Orsolya énekes, Szűcs Boglárka brácsás, Ajtai Péter nagybőgős, Gyárfás Attila dobos a szabadság mellett teszik le a voksukat, amikor szabad improvizációkat és őrült futamokat tűzdelnek Dowland, Monteverdi, Purcell és Händel dalai közé. Alighanem igazuk van, hiszen ez a repertoár jobban működik a „vernakuláris” keretek között. Nemhiába készített lemezt belőle Sting jó néhány évvel ezelőtt (Magyar Zene Háza, szabadtéri színpad, augusztus 23., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.