„Ha inspirál engem egy zenei világ, akkor annak utánajárok, és amit abból fel tudok dolgozni, azt elveszem; másfelől a saját zenei világomból is elveszek valamit, és ezekből formálok valamit a saját képemre. (…) Ez – ugyanúgy, mint a free jazz – életvitelszerűen működő zene, és ha nem úgy csináljuk, akkor hamis lesz. Vagyis ha az ember nem ott, nem ebben él, akkor meg lehet ugyan oldani különböző dolgokat, de másképpen, mint az autentikus források” – mondta pár éve Ajtai Péter nagybőgős valami egész más kapcsán, de a kijelentés éppenséggel a közelgő régizenei koncertjével kapcsolatban is hasznos. Nem tudjuk, hogyan adták elő azokat a dalokat, amelyek a reneszánsz pezsgésében fogantak: vajon úgy, ahogy ma Schubert vagy Schumann dalait énekelni szokás – zongorára támaszkodva, zengő, vibrált vócséval –, avagy inkább hasonlóan Joan Baez vagy Joni Mitchell egyszerű, folkos stílusához. Európa ünnepelt lantművésze, John Dowland néha improvizált, vagy gondosan tartotta magát a kottához, ahogy műhűséget követel magától egy Beethoven-szonáta előadója. A JAP együttes – Vesmás-Juhász Orsolya énekes, Szűcs Boglárka brácsás, Ajtai Péter nagybőgős, Gyárfás Attila dobos a szabadság mellett teszik le a voksukat, amikor szabad improvizációkat és őrült futamokat tűzdelnek Dowland, Monteverdi, Purcell és Händel dalai közé. Alighanem igazuk van, hiszen ez a repertoár jobban működik a „vernakuláris” keretek között. Nemhiába készített lemezt belőle Sting jó néhány évvel ezelőtt (Magyar Zene Háza, szabadtéri színpad, augusztus 23., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
