Interjú

„Nem rólam szól”

Yungchen Lhamo énekes

Zene

Kisfiával a hátán vágott át a Himaláján, hogy aztán a kilencvenes években Ausztráliában indítsa el énekesi karrierjét. Azóta bejárta a világot, jelenleg az Egyesült Államokban él, most mégis a Balatontól érkezett a Szigetre, ahol koncertje előtt beszélgettünk a tibeti névadás jelentőségéről, egy gyerekként írt mantráról és a gyógyító hangokról.

Magyar Narancs: Különleges jelentése van a nevének: a dal istennője. Ha jól tudom, ez nem művésznév.

Yungchen Lhamo: Így van. Tibetben az emberek általában a tanítójukat, a helyi lámát kérik meg, hogy adjon nevet a gyermeküknek. Persze a szüleimnek is volt saját elképzelésük arról, hogy szerintük milyen név illene hozzám, az ötleteiket titokban tartották, és végül elfogadták azt a nevet, amelyet háromnapos koromban a láma adott nekem.

MN: Gondolja, hogy ez a név meghatározta az élete későbbi alakulását?

YL: A szüleim mindketten szerzetesek voltak, ezért gyerekként sosem gondoltam arra, hogy egyszer énekes leszek. Sok akadályt kellett leküzdenem azért, hogy ma ezt csinálhassam. Gyakran meglepődnek az emberek, amikor megtudják a nevem jelenté­sét, és úgy gondolják, biztosan ez jelölte ki az utamat. Ez az út azonban egyáltalán nem volt könnyű, hiszen nő vagyok, egy olyan nyelven énekelek, amelyet nagyon kevesen értenek, és nagy zenekar sincs mögöttem. Sokan gondolják úgy, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azért csinálja, hogy nagy és híres legyen. Bár számos díjat nyertem és bejártam a világot, továbbra is mantrákat éneklek és dalokat írok, s ez tesz boldoggá.

MN: 1989-ben a Himaláján keresztül hagyta el Tibetet. Milyen emlékei vannak erről az útról?

YL: Nagyon nehéz pillanat, amikor összecsomagolsz, és elindulsz az ismeretlenbe. Amikor nem tudod, hogy visszatérsz-e valaha, és hogy látod-e még a szeretteidet. Egyedülálló anya voltam, a fiammal a hátamon indultam neki az útnak, és tulajdonképpen eldobtam az addigi életemet. Sokan nem élnek túl egy ilyen utat, de nekem szerencsém volt, elértem a nepáli határt, Nepálból pedig Indiába mentem. Vannak olyan utak és nehézségek az életben, amelyeket hiába élünk át, nem lehet róluk szavakkal beszámolni. Képek vannak bennem, de nem igazán tudok erről beszélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.