Interjú

„Nem rólam szól”

Yungchen Lhamo énekes

Zene

Kisfiával a hátán vágott át a Himaláján, hogy aztán a kilencvenes években Ausztráliában indítsa el énekesi karrierjét. Azóta bejárta a világot, jelenleg az Egyesült Államokban él, most mégis a Balatontól érkezett a Szigetre, ahol koncertje előtt beszélgettünk a tibeti névadás jelentőségéről, egy gyerekként írt mantráról és a gyógyító hangokról.

Magyar Narancs: Különleges jelentése van a nevének: a dal istennője. Ha jól tudom, ez nem művésznév.

Yungchen Lhamo: Így van. Tibetben az emberek általában a tanítójukat, a helyi lámát kérik meg, hogy adjon nevet a gyermeküknek. Persze a szüleimnek is volt saját elképzelésük arról, hogy szerintük milyen név illene hozzám, az ötleteiket titokban tartották, és végül elfogadták azt a nevet, amelyet háromnapos koromban a láma adott nekem.

MN: Gondolja, hogy ez a név meghatározta az élete későbbi alakulását?

YL: A szüleim mindketten szerzetesek voltak, ezért gyerekként sosem gondoltam arra, hogy egyszer énekes leszek. Sok akadályt kellett leküzdenem azért, hogy ma ezt csinálhassam. Gyakran meglepődnek az emberek, amikor megtudják a nevem jelenté­sét, és úgy gondolják, biztosan ez jelölte ki az utamat. Ez az út azonban egyáltalán nem volt könnyű, hiszen nő vagyok, egy olyan nyelven énekelek, amelyet nagyon kevesen értenek, és nagy zenekar sincs mögöttem. Sokan gondolják úgy, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azért csinálja, hogy nagy és híres legyen. Bár számos díjat nyertem és bejártam a világot, továbbra is mantrákat éneklek és dalokat írok, s ez tesz boldoggá.

MN: 1989-ben a Himaláján keresztül hagyta el Tibetet. Milyen emlékei vannak erről az útról?

YL: Nagyon nehéz pillanat, amikor összecsomagolsz, és elindulsz az ismeretlenbe. Amikor nem tudod, hogy visszatérsz-e valaha, és hogy látod-e még a szeretteidet. Egyedülálló anya voltam, a fiammal a hátamon indultam neki az útnak, és tulajdonképpen eldobtam az addigi életemet. Sokan nem élnek túl egy ilyen utat, de nekem szerencsém volt, elértem a nepáli határt, Nepálból pedig Indiába mentem. Vannak olyan utak és nehézségek az életben, amelyeket hiába élünk át, nem lehet róluk szavakkal beszámolni. Képek vannak bennem, de nem igazán tudok erről beszélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.