Lemez

Ellenfél nélkül

Rolling Stones: Sticky Fingers

  • Nagy István
  • 2021.05.05 21:00

Zene

Ötven éve jelent meg a zenekar legjobb albuma minden idők egyik legjobb borítójával.

Az elmúlt nyolc-tíz évben rengeteg fontos esemény és lemez ötvenéves jubileumát ünnepeltük, és a Beatles kapcsán már nincs is miről megemlékezni. Talán kicsit fura ezzel kezdeni egy Rolling Stones tematikájú cikket, de muszáj megemlíteni, hogy Lennonék feloszlásával a Stones ellenfél nélkül maradt, még úgy is, hogy a hetvenes évek elején a Who még igen jó formát mutatott, nem beszélve a dicsőségesen szárnyaló Led Zeppelinről. De 1970-től kezdve mégis a Rolling Stonest tartották a „világ legnagyobb zenekarának”, sőt őket már 1969-ben, az emlékezetes Hyde Park-béli koncertjükön így konferálták be. Ez volt az az esemény, amelyen az együttes elbúcsúztatta Brian Jonest, és bemutatta utódját, a jóval technikásabb és kezelhetőbb Mick Taylort.

Az akkor még csak húszéves gitáros játszott már a ’69 végén megjelentetett Let It Bleed album két dalában, és az 1970-ben ki­adott Get Your Ya-Ya’s Out! című remek koncertlemezen, de az igazi stúdiódebütálása hátra volt. Csakhogy a Stones hiába volt remek szériában, s készítette 1968-tól kezdve addigi legjobb albumait, a tragikus kimenetelű Altamont koncert alaposan megtépázta a zenekar tekintélyét. És bármilyen furcsa, de anyagilag is nehéz időszakot éltek meg a tagok, ekkortájt csúcsosodott ki a szerzői jogi összetűzésük korábbi menedzserükkel, Allen Kleinnel, aminek az lett a vége, hogy az együttes saját kiadót alapított Rolling Stones Records néven. A zenekar folyamatos turnézásra kényszerült pénzkereseti céllal, ami manapság teljesen megszokott, de akkoriban nem volt feltétlenül az. Vagyis „a világ legjobb zenekara” nehéz helyzetben volt a hetvenes évek elején, a kilábaláshoz pedig szükség volt egy jó és sikeres lemezre.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.