Lemez

Ellenfél nélkül

Rolling Stones: Sticky Fingers

Zene

Ötven éve jelent meg a zenekar legjobb albuma minden idők egyik legjobb borítójával.

Az elmúlt nyolc-tíz évben rengeteg fontos esemény és lemez ötvenéves jubileumát ünnepeltük, és a Beatles kapcsán már nincs is miről megemlékezni. Talán kicsit fura ezzel kezdeni egy Rolling Stones tematikájú cikket, de muszáj megemlíteni, hogy Lennonék feloszlásával a Stones ellenfél nélkül maradt, még úgy is, hogy a hetvenes évek elején a Who még igen jó formát mutatott, nem beszélve a dicsőségesen szárnyaló Led Zeppelinről. De 1970-től kezdve mégis a Rolling Stonest tartották a „világ legnagyobb zenekarának”, sőt őket már 1969-ben, az emlékezetes Hyde Park-béli koncertjükön így konferálták be. Ez volt az az esemény, amelyen az együttes elbúcsúztatta Brian Jonest, és bemutatta utódját, a jóval technikásabb és kezelhetőbb Mick Taylort.

Az akkor még csak húszéves gitáros játszott már a ’69 végén megjelentetett Let It Bleed album két dalában, és az 1970-ben ki­adott Get Your Ya-Ya’s Out! című remek koncertlemezen, de az igazi stúdiódebütálása hátra volt. Csakhogy a Stones hiába volt remek szériában, s készítette 1968-tól kezdve addigi legjobb albumait, a tragikus kimenetelű Altamont koncert alaposan megtépázta a zenekar tekintélyét. És bármilyen furcsa, de anyagilag is nehéz időszakot éltek meg a tagok, ekkortájt csúcsosodott ki a szerzői jogi összetűzésük korábbi menedzserükkel, Allen Kleinnel, aminek az lett a vége, hogy az együttes saját kiadót alapított Rolling Stones Records néven. A zenekar folyamatos turnézásra kényszerült pénzkereseti céllal, ami manapság teljesen megszokott, de akkoriban nem volt feltétlenül az. Vagyis „a világ legjobb zenekara” nehéz helyzetben volt a hetvenes évek elején, a kilábaláshoz pedig szükség volt egy jó és sikeres lemezre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.