Lemez

Ellenfél nélkül

Rolling Stones: Sticky Fingers

Zene

Ötven éve jelent meg a zenekar legjobb albuma minden idők egyik legjobb borítójával.

Az elmúlt nyolc-tíz évben rengeteg fontos esemény és lemez ötvenéves jubileumát ünnepeltük, és a Beatles kapcsán már nincs is miről megemlékezni. Talán kicsit fura ezzel kezdeni egy Rolling Stones tematikájú cikket, de muszáj megemlíteni, hogy Lennonék feloszlásával a Stones ellenfél nélkül maradt, még úgy is, hogy a hetvenes évek elején a Who még igen jó formát mutatott, nem beszélve a dicsőségesen szárnyaló Led Zeppelinről. De 1970-től kezdve mégis a Rolling Stonest tartották a „világ legnagyobb zenekarának”, sőt őket már 1969-ben, az emlékezetes Hyde Park-béli koncertjükön így konferálták be. Ez volt az az esemény, amelyen az együttes elbúcsúztatta Brian Jonest, és bemutatta utódját, a jóval technikásabb és kezelhetőbb Mick Taylort.

Az akkor még csak húszéves gitáros játszott már a ’69 végén megjelentetett Let It Bleed album két dalában, és az 1970-ben ki­adott Get Your Ya-Ya’s Out! című remek koncertlemezen, de az igazi stúdiódebütálása hátra volt. Csakhogy a Stones hiába volt remek szériában, s készítette 1968-tól kezdve addigi legjobb albumait, a tragikus kimenetelű Altamont koncert alaposan megtépázta a zenekar tekintélyét. És bármilyen furcsa, de anyagilag is nehéz időszakot éltek meg a tagok, ekkortájt csúcsosodott ki a szerzői jogi összetűzésük korábbi menedzserükkel, Allen Kleinnel, aminek az lett a vége, hogy az együttes saját kiadót alapított Rolling Stones Records néven. A zenekar folyamatos turnézásra kényszerült pénzkereseti céllal, ami manapság teljesen megszokott, de akkoriban nem volt feltétlenül az. Vagyis „a világ legjobb zenekara” nehéz helyzetben volt a hetvenes évek elején, a kilábaláshoz pedig szükség volt egy jó és sikeres lemezre.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.