Interjú

„Elsőre feljátszottuk”

Másik János a Trance Balance-ról

Zene

Az első hazai független lemezek közt jelent meg 1989-ben Trance Balance című albuma, a korszak egyik legérdekesebb, előzmények nélküli zenei vállalkozása. Váratlan, de annál örömtelibb fordulat, hogy a lemezt 33 évvel a megjelenése után, újramasterelt változatban Angliában is kiadták. A szerzőt a régi/új kiadványról, jazzről, undergroundról, filmzenékről kérdeztük.

Magyar Narancs: Kik és hogyan bukkantak rá a Trance Balance-ra több mint három évtized múltán?

Másik János: Meglepetésemre már a Covid-időszak előtt érdeklődött egy spanyol kiadó, de a járvány miatt a folytatás elmaradt. Másfél évvel ezelőtt ismét egy külföldi kiadó keresett meg, a londoni Foam On A Wave. Egy évig leveleztünk a kiadói jogokról és egyéb részletekről, és egyértelműnek látszott, hogy ezt mindenképpen szeretnék kiadni. Elmondták, hogy nemcsak ők kedvelik ezt a lemezt, hanem még egy csomó nyugat-európai és londoni DJ.

MN: Nem is találkozott személyesen a ki­adó embereivel?

MJ: Amíg levelezéses tárgyalások folytak, addig nem. De nemrég egy színházi előadás miatt két napot Londonban töltöttem, és akkor sikerült találkoznunk. Azt hittem, hogy komoly, ötven év feletti üzletemberek, de a legnagyobb meglepetésemre 24–25 éves srácokról van szó, akik egyszerűen rajonganak ezért a lemezért, sőt azt mondják, hogy szerintük ez a szürrealista világzene egyik csúcsa, amit az egész világnak meg kell ismernie.

MN: Az nem került szóba, hogy hogyan találtak rá a lemezre?

MJ: A YouTube-on. De azt is elmondták, hogy az egyik legrégebbi londoni lemezboltban is találtak egy eredeti, 1989-es példányt.

MN: A lemez ismertetőjéből az derül ki, hogy az a Frank Merritt masterelte a híres The Carvery Studióban, aki 2019-ben Grammy-jelölt volt dance kategóriában. Mennyiben változott meg ettől a hangzás?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.