Magyar Narancs: Kik és hogyan bukkantak rá a Trance Balance-ra több mint három évtized múltán?
Másik János: Meglepetésemre már a Covid-időszak előtt érdeklődött egy spanyol kiadó, de a járvány miatt a folytatás elmaradt. Másfél évvel ezelőtt ismét egy külföldi kiadó keresett meg, a londoni Foam On A Wave. Egy évig leveleztünk a kiadói jogokról és egyéb részletekről, és egyértelműnek látszott, hogy ezt mindenképpen szeretnék kiadni. Elmondták, hogy nemcsak ők kedvelik ezt a lemezt, hanem még egy csomó nyugat-európai és londoni DJ.
MN: Nem is találkozott személyesen a kiadó embereivel?
MJ: Amíg levelezéses tárgyalások folytak, addig nem. De nemrég egy színházi előadás miatt két napot Londonban töltöttem, és akkor sikerült találkoznunk. Azt hittem, hogy komoly, ötven év feletti üzletemberek, de a legnagyobb meglepetésemre 24–25 éves srácokról van szó, akik egyszerűen rajonganak ezért a lemezért, sőt azt mondják, hogy szerintük ez a szürrealista világzene egyik csúcsa, amit az egész világnak meg kell ismernie.
MN: Az nem került szóba, hogy hogyan találtak rá a lemezre?
MJ: A YouTube-on. De azt is elmondták, hogy az egyik legrégebbi londoni lemezboltban is találtak egy eredeti, 1989-es példányt.
MN: A lemez ismertetőjéből az derül ki, hogy az a Frank Merritt masterelte a híres The Carvery Studióban, aki 2019-ben Grammy-jelölt volt dance kategóriában. Mennyiben változott meg ettől a hangzás?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
