Interjú

„Elsőre feljátszottuk”

Másik János a Trance Balance-ról

Zene

Az első hazai független lemezek közt jelent meg 1989-ben Trance Balance című albuma, a korszak egyik legérdekesebb, előzmények nélküli zenei vállalkozása. Váratlan, de annál örömtelibb fordulat, hogy a lemezt 33 évvel a megjelenése után, újramasterelt változatban Angliában is kiadták. A szerzőt a régi/új kiadványról, jazzről, undergroundról, filmzenékről kérdeztük.

Magyar Narancs: Kik és hogyan bukkantak rá a Trance Balance-ra több mint három évtized múltán?

Másik János: Meglepetésemre már a Covid-időszak előtt érdeklődött egy spanyol kiadó, de a járvány miatt a folytatás elmaradt. Másfél évvel ezelőtt ismét egy külföldi kiadó keresett meg, a londoni Foam On A Wave. Egy évig leveleztünk a kiadói jogokról és egyéb részletekről, és egyértelműnek látszott, hogy ezt mindenképpen szeretnék kiadni. Elmondták, hogy nemcsak ők kedvelik ezt a lemezt, hanem még egy csomó nyugat-európai és londoni DJ.

MN: Nem is találkozott személyesen a ki­adó embereivel?

MJ: Amíg levelezéses tárgyalások folytak, addig nem. De nemrég egy színházi előadás miatt két napot Londonban töltöttem, és akkor sikerült találkoznunk. Azt hittem, hogy komoly, ötven év feletti üzletemberek, de a legnagyobb meglepetésemre 24–25 éves srácokról van szó, akik egyszerűen rajonganak ezért a lemezért, sőt azt mondják, hogy szerintük ez a szürrealista világzene egyik csúcsa, amit az egész világnak meg kell ismernie.

MN: Az nem került szóba, hogy hogyan találtak rá a lemezre?

MJ: A YouTube-on. De azt is elmondták, hogy az egyik legrégebbi londoni lemezboltban is találtak egy eredeti, 1989-es példányt.

MN: A lemez ismertetőjéből az derül ki, hogy az a Frank Merritt masterelte a híres The Carvery Studióban, aki 2019-ben Grammy-jelölt volt dance kategóriában. Mennyiben változott meg ettől a hangzás?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.