Interjú

„Én vagyok a fiatal demokrata”

Falusi Mariann énekesnő

Zene

A járvány miatt elmaradt tavalyi koncertjét pótolja hamarosan a Pa-Dö-Dőből ismert énekesnő, akitől megkérdeztük, hogy létezik-e számára szólókarrier, s miért készített Fidesz-jelvényeket.

Magyar Narancs: A koncerted címe: Darabjaim. Azt gondolnánk, hogy saját szerzeményeket adsz elő.

Falusi Mariann: Nem erről van szó. De a Darabjaimmal nem szerettem volna semmiféle életműprogramot sem, csak egyszerűen olyan dalokat, amiket összefúj a szél, amikhez kedvem van, amik aktuálisak. A koncertnek kerek évfordulós apropója sincs: 63 éves vagyok, a fellépés ötlete is már 60 éves korom után fogalmazódott meg.

MN: Miért?

FM: Presser Gáborral 13 dalunk címmel készítettünk közös lemezt 2017-ben, amelyet a Budapest Kongresszusi Központban (BKK) mutattunk be, és arra gondoltam, hogy jó lenne megint valami hasonló koncertet csinálni. Presser lekötött két napot a BKK-ban, és ő keresett meg azzal, hogy az elsőn legyek én, a másodikon ő (neki végül két napja lesz két-két koncerttel), de ennek több mint két éve. Azóta háromszor kellett elhalasztani a fellépést a járvány miatt.

MN: Ismét a 13 dalunk lesz műsoron?

FM: Nem. Minden lesz, amihez kedvem van… Presser Gábor mellett fellép Födő Sándor – aki az Analfabéta című monodráma zenéjét írta –, és jön Sárik Péter triója is, velük két jazzlemezt készítettem. És persze lesz Pa-Dö-Dő. Megpróbáltam az egészet úgy összeállítani, hogy egy szórakoztató est legyen, ne legyen benne semmi feszülés.

MN: Nem zavar, hogy a „Falusi Mariann-koncert” hallatán a többség azért kapja fel a fejét, mert téged a fél Pa-Dö-Dőként ismer az ország?

FM: Soha nem zavart. A Pa-Dö-Dő annyira pontosan volt pozicionálva a kezdettől fogva, hogy én abból nem akartam kilépni. Rá­adásul nem alakítottuk át sem zeneileg, sem formailag sem, hogy azért legyen más, mert változik a divat. Egy konkrét irányhoz tartottuk magunkat, így mindig azt kapta a néző, amit tőlünk akart látni. Ha én ebből ki akartam volna lépni, akkor biztosan minden máshogy alakul, de szó sem volt erről.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.