Interjú

„Én vagyok a fiatal demokrata”

Falusi Mariann énekesnő

Zene

A járvány miatt elmaradt tavalyi koncertjét pótolja hamarosan a Pa-Dö-Dőből ismert énekesnő, akitől megkérdeztük, hogy létezik-e számára szólókarrier, s miért készített Fidesz-jelvényeket.

Magyar Narancs: A koncerted címe: Darabjaim. Azt gondolnánk, hogy saját szerzeményeket adsz elő.

Falusi Mariann: Nem erről van szó. De a Darabjaimmal nem szerettem volna semmiféle életműprogramot sem, csak egyszerűen olyan dalokat, amiket összefúj a szél, amikhez kedvem van, amik aktuálisak. A koncertnek kerek évfordulós apropója sincs: 63 éves vagyok, a fellépés ötlete is már 60 éves korom után fogalmazódott meg.

MN: Miért?

FM: Presser Gáborral 13 dalunk címmel készítettünk közös lemezt 2017-ben, amelyet a Budapest Kongresszusi Központban (BKK) mutattunk be, és arra gondoltam, hogy jó lenne megint valami hasonló koncertet csinálni. Presser lekötött két napot a BKK-ban, és ő keresett meg azzal, hogy az elsőn legyek én, a másodikon ő (neki végül két napja lesz két-két koncerttel), de ennek több mint két éve. Azóta háromszor kellett elhalasztani a fellépést a járvány miatt.

MN: Ismét a 13 dalunk lesz műsoron?

FM: Nem. Minden lesz, amihez kedvem van… Presser Gábor mellett fellép Födő Sándor – aki az Analfabéta című monodráma zenéjét írta –, és jön Sárik Péter triója is, velük két jazzlemezt készítettem. És persze lesz Pa-Dö-Dő. Megpróbáltam az egészet úgy összeállítani, hogy egy szórakoztató est legyen, ne legyen benne semmi feszülés.

MN: Nem zavar, hogy a „Falusi Mariann-koncert” hallatán a többség azért kapja fel a fejét, mert téged a fél Pa-Dö-Dőként ismer az ország?

FM: Soha nem zavart. A Pa-Dö-Dő annyira pontosan volt pozicionálva a kezdettől fogva, hogy én abból nem akartam kilépni. Rá­adásul nem alakítottuk át sem zeneileg, sem formailag sem, hogy azért legyen más, mert változik a divat. Egy konkrét irányhoz tartottuk magunkat, így mindig azt kapta a néző, amit tőlünk akart látni. Ha én ebből ki akartam volna lépni, akkor biztosan minden máshogy alakul, de szó sem volt erről.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.