Magyar Narancs: A koncerted címe: Darabjaim. Azt gondolnánk, hogy saját szerzeményeket adsz elő.
Falusi Mariann: Nem erről van szó. De a Darabjaimmal nem szerettem volna semmiféle életműprogramot sem, csak egyszerűen olyan dalokat, amiket összefúj a szél, amikhez kedvem van, amik aktuálisak. A koncertnek kerek évfordulós apropója sincs: 63 éves vagyok, a fellépés ötlete is már 60 éves korom után fogalmazódott meg.
MN: Miért?
FM: Presser Gáborral 13 dalunk címmel készítettünk közös lemezt 2017-ben, amelyet a Budapest Kongresszusi Központban (BKK) mutattunk be, és arra gondoltam, hogy jó lenne megint valami hasonló koncertet csinálni. Presser lekötött két napot a BKK-ban, és ő keresett meg azzal, hogy az elsőn legyek én, a másodikon ő (neki végül két napja lesz két-két koncerttel), de ennek több mint két éve. Azóta háromszor kellett elhalasztani a fellépést a járvány miatt.
MN: Ismét a 13 dalunk lesz műsoron?
FM: Nem. Minden lesz, amihez kedvem van… Presser Gábor mellett fellép Födő Sándor – aki az Analfabéta című monodráma zenéjét írta –, és jön Sárik Péter triója is, velük két jazzlemezt készítettem. És persze lesz Pa-Dö-Dő. Megpróbáltam az egészet úgy összeállítani, hogy egy szórakoztató est legyen, ne legyen benne semmi feszülés.
MN: Nem zavar, hogy a „Falusi Mariann-koncert” hallatán a többség azért kapja fel a fejét, mert téged a fél Pa-Dö-Dőként ismer az ország?
FM: Soha nem zavart. A Pa-Dö-Dő annyira pontosan volt pozicionálva a kezdettől fogva, hogy én abból nem akartam kilépni. Ráadásul nem alakítottuk át sem zeneileg, sem formailag sem, hogy azért legyen más, mert változik a divat. Egy konkrét irányhoz tartottuk magunkat, így mindig azt kapta a néző, amit tőlünk akart látni. Ha én ebből ki akartam volna lépni, akkor biztosan minden máshogy alakul, de szó sem volt erről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
