Lemez

Eomac: Spectre

  • Velkei Zoltán
  • 2014. június 15.

Zene

Az ír Ian McDonnell munkássága rengeteg elektronikus zenét kedvelő partizót és szakírót foglalkoztat mostanában. Bonyolultnak álcázott vagy helyenként tényleg bonyolult műveket szerez a kilencvenes évek IDM-jét és napjaink brit basshibrid irányzatait keresztezve.

Ez néha a techno irányába hajló, táncolhatóbb összhatást kelt, máskor meg inkább otthoni hallgatásra optimalizált, gondolkodós opusokat eredményez (ez különösen igaz a Dara Smithszel közös projektjére, a szintén világszinten jegyzett Lakkerre). Nem meglepő tehát, hogy a zenéit előszeretettel játssza például dj-szettjeiben Aphex Twin.

Megannyi EP után McDonnell idén írta meg az első hivatalos albumát, a kiadásért pedig a mostanság fénykorát élő Killekill kiadó felel, így valamelyest érthető, hogy a tizenegy felvételt tartalmazó anyag miért mozdul el ezúttal bátrabban a techno irányába. Agyas húzásokból mondjuk így sincs hiány: a Rainmaker minden pillanatát végigkísérő statikus zúgás vagy a Mika Riddim futurista törzsi dobjai kellően érdekesek. Végig érződik, hogy a lemez jól átgondolt koncepciót követ, és bár ez többnyire működik, néha mégis úgy érzi a hallgató, mintha helyenként fojtogató lenne az összhatás. Hiányzik a hangok és szerkezetek véletlenszerűsége - de nem annyira gépies a Spectre, hanem itt-ott inkább emberien mesterkélt. McDonnell extremitása így nem mutatkozik meg: sem a szintén tavaszi kislemezén, az Origin And Destinationön hallott erőteljes veretés, sem pedig az EeOo-ként jegyzett zenéinek játékossága nem hallható. Ez nem feltétlenül baj, de az élmény így azért nem teljes.

Killekill, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.