Lemez

Óészaki borongás – Erlend Øye: Legao

  • - minek -
  • 2014. november 30.

Zene

A melodikus és kissé szentimentális bergeni varázsló rég messzire került néhai elektropopos kísérleteitől: az utóbbi szűk évtizedben sokkal inkább a nosztalgikus gitárrealizmus mestereként mutatkozott a valóban kivételes komponáló- és előadói képességgel megáldott langaléta, szemüveges norvég.

A Berlinbe költözése után alapított The Whitest Boy Alive kombóval két remek lemezt készített, és alkalmilag rendre feltámasztja Kings Of Convenience nevű folkduóját is (többnyire azért bővített kivitelben). A Whitest Boy Alive-nak nyáron hivatalosan is vége lett (pedig néhány éve nálunk is parádés koncertet adtak), de itt van az új Øye-szólóalbum, amit egy izlandi, hattagú reggae-zenekarral, a Hjálmarral rögzített egy reykjavíki stúdióban. Ez így elsőre kicsit meredeken hangzik, de a Legaótól nem kell megijedni, még ha helyenként a léhaságig könnyedre sikeredett is.

Az izlandi muzsikus srácok persze nem tudnak és nem is akarnak kibújni a bőrükből: a szalonreggae-lüktetés végig ott vibrál a számok alapzatában, ám ez kiegészül az őshazából jött énekes-gitáros jellegzetes akkordbontogatásával és könnyed gitárfutamaival (amihez hozzájön még Steini Einarsson pengetése is). Vagy négy jamaicai tempójú, de hamisítatlan kávéházi zenét nyújtó szám után felken egy diszkrét easy listening/indie slágert is (Bad Guy Now), kissé a Real Estate modorában, de még annál is simulékonyabban – ráadásul a produkciót megismétli bővített kivitelben a Save Your Loving. Azért nem kell félni attól, hogy teljesen belepistulunk a jamaicai ritmikába: a Rainman afropopja már egy másik kontinensre (de legalábbis a Vampire Weekend környékére) vezeti a hallgatót. A szerelmes-konfliktusos, optimistán borongós számok sora pedig mindegyre nyomatékosítja: ne most várjunk drámai felütést az érezhetően új inspirációkat kereső, folyvást feltörő közlendőkkel küszködő (ja, és a nyitó Fence Me Inben ki­apadó ihletforrásairól panaszkodó) norvégtól. Ezek a szép, lekerekített, csillogóvá gömbölyített zenés kavicsok arra valók, hogy akár egy szál gitár vagy zongora kíséretében (a lemez egyik titkos főszereplője Sigurður Halldór Guðmundsson, a Hammond orgonán ügyködő billentyűs), a tábortűz körül is jól szóljanak. De azért a beszédes című, remek záró szám (Lies Become Part of Who You Are) is azt bizonyítja, hogy ehhez csapatmunka kellett – féltucatnyi ügyes és kellő érzékenységgel bíró zenész és egy jó orgánummal megáldott előadó még ezeket a látszatra tinglitangli, de kedves és szerethető számokat is profin el tudja adni.

Bubbles/Deep Distribution 2014

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.