esemény - FENNTARTHATÓSÁGI NAP

Zene

Idén már a negyediket rendezték meg belőle (a Magyar Telekom főszervezésében), s most is "színes programokkal várta" a zöld vagy egyelőre csak halványzöld lelkű érdeklődőket. S valóban: igazi családi nap kerekedett a nyár végi napsütésben.
Idén már a negyediket rendezték meg belõle (a Magyar Telekom fõszervezésében), s most is "színes programokkal várta" a zöld vagy egyelõre csak halványzöld lelkû érdeklõdõket. S valóban: igazi családi nap kerekedett a nyár végi napsütésben. A Millenáris belsõ tereit pályázati kiállítások és dizájnmûvészek helyes, újrahasznosított portékái bélelték ki a (re)reluxától az ékszereken át egészen a táskákig - de voltunk felszínt karcolgató szekcióbeszélgetéseken is (fókuszban a szegénység, a víz, a felelõs kommunikáció, és persze az önkéntesség). Továbbá online instrukciók alapján készítettünk egészséges koktélokat Zöld Pohárba, de a bütykölni vágyók is eszkábálhattak régi, leselejtezett elektronikai holmikból bármit: autót, robotot, vagy felismerhetetlen alkatrészlényt.

A gyerekek kinn a zöldben interaktív programokkal mulattak és sanyargatták szüleiket - amit itt-ott a Momentán Társulat is inspirált (szinte észrevétlenül). Ültettünk napraforgót, mindent tudunk már a közösségi kertek létesítésének lehetõségeirõl, álmunkból riadva is vágnánk, hogy mire jó a napelem, úgy alkotunk csavarból és fémszálakból ékszereket, mint egy igazi hobbikünsztler, de a vásári forgatagban az idénykonyha ínyencségeit is kipróbáltuk - ez is zöld(ség) volt. Na, és önök szerint megismerkedtünk-e mindezeken túl a szelektív hulladékgyûjtés rejtelmeivel is?

A fõ attrakció egyébként az volt, amikor kipróbáltunk egy (majdnem) ûrbéli jármûvet - ha belefekszel, úgy suhan a három kerekén, hogy az már-már leírhatatlan. Ezek után aztán már csak Afrikát kellett összeraknunk, majd meghallgatni a mesélõ kukákat, hogy végül üzenjünk egy nagyot a holnapfalon: csomagolj okosan, hogy a szellemi fejlõdés is fenntartható legyen! Ámen.

Millenáris park, szeptember 24.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.