Interjú

„Félig-meddig röhögtem”

Hegyi Olivér, Holi zenész, animátor

  • Soós Tamás
  • 2021. augusztus 4.

Zene

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Magyar Narancs: Beton.Hofin kívül nem tudnék mást mondani, aki harminc körül, diplomával a zsebében kezdett volna rappelni. Nálad ez hogyan jött?

Hegyi Olivér: Soha nem hallgattam rapet, de mindig zenéltem. Tíz évig egy pop punk trió­ban, majd 2015-től a Hiúz nevű punkduóban doboltam, ahol már én is énekeltem, és ez kinyitott bennem egy csapot. Tavaly aztán az első karantén alatt hazaköltöztem Szegedre, és miközben animációkon dolgoztam, zenei podcastokat hallgattam. Nagyon megfogott Sajó Dávid beszélgetése Krúbival az Ösztönlényről. Utána meghallgattam a lemezt, és azt éreztem, ebbe a műfajba minden belefér. Akkor már konyítottam az elektronikus zenekészítéshez, mert az animációs diplomafilmemhez is én írtam a zenét, és kicsit félve felelevenítettem a pár éve, poénból írt rapszövegeimet. Azt éreztem, kicsit ciki ennyi idősen belekezdeni, de végül egy átszellemült séta alatt eldöntöttem, hogy nem halogatom tovább a dolgot, és még aznap este csináltam egy alapot. Aztán másnap még egyet.

MN: Ha különösebben nem szereted a rapet, miért ebben a műfajban találtad meg az ideális önkifejezési formád?

HO: Korábban rockszövegeket írtam, de ott ritmusra kell énekelni, ráadásul kevés szót lehet használni, és ez a kötött forma engem korlátozott. Ezek a szövegek úgy születtek, hogy megnyitottam egy Word-dokumentumot, és írtam, ami jött. Nem figyeltem rá, hogy stimmeljen a ritmika, vagy szépen fogalmazzak. Ha sok a szöveg, elhadarom, ha nyers, attól csak jobb lesz. Ezek gondolatfolyamok, amik kiömlöttek belőlem. Kábé egy óra alatt megírtam egy szöveget, és utólag se korrigáltam rajtuk semmit.

MN: A raptechnikádra kaptál kritikát?

HO: Volt, aki nem tudta értelmezni, amit csinálok. Ezt elfogadom, mert tényleg nem a klasszikus rapflow-t hozom. Nem is mondanám magam rappernek. A dalaim indulatosan elmondott, kötetlen érzelmi kitörések, fülbemászó elektronikus zenére. A legnagyobb bók az volt, amikor valaki azt mondta, hogy én vagyok a magyar Sleaford Mods. Ez egy angol duó, akik primitív punkbeatekre furán hadarnak. Imádom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.