Interjú

„Félig-meddig röhögtem”

Hegyi Olivér, Holi zenész, animátor

  • Soós Tamás
  • 2021.08.04 21:00

Zene

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Magyar Narancs: Beton.Hofin kívül nem tudnék mást mondani, aki harminc körül, diplomával a zsebében kezdett volna rappelni. Nálad ez hogyan jött?

Hegyi Olivér: Soha nem hallgattam rapet, de mindig zenéltem. Tíz évig egy pop punk trió­ban, majd 2015-től a Hiúz nevű punkduóban doboltam, ahol már én is énekeltem, és ez kinyitott bennem egy csapot. Tavaly aztán az első karantén alatt hazaköltöztem Szegedre, és miközben animációkon dolgoztam, zenei podcastokat hallgattam. Nagyon megfogott Sajó Dávid beszélgetése Krúbival az Ösztönlényről. Utána meghallgattam a lemezt, és azt éreztem, ebbe a műfajba minden belefér. Akkor már konyítottam az elektronikus zenekészítéshez, mert az animációs diplomafilmemhez is én írtam a zenét, és kicsit félve felelevenítettem a pár éve, poénból írt rapszövegeimet. Azt éreztem, kicsit ciki ennyi idősen belekezdeni, de végül egy átszellemült séta alatt eldöntöttem, hogy nem halogatom tovább a dolgot, és még aznap este csináltam egy alapot. Aztán másnap még egyet.

MN: Ha különösebben nem szereted a rapet, miért ebben a műfajban találtad meg az ideális önkifejezési formád?

HO: Korábban rockszövegeket írtam, de ott ritmusra kell énekelni, ráadásul kevés szót lehet használni, és ez a kötött forma engem korlátozott. Ezek a szövegek úgy születtek, hogy megnyitottam egy Word-dokumentumot, és írtam, ami jött. Nem figyeltem rá, hogy stimmeljen a ritmika, vagy szépen fogalmazzak. Ha sok a szöveg, elhadarom, ha nyers, attól csak jobb lesz. Ezek gondolatfolyamok, amik kiömlöttek belőlem. Kábé egy óra alatt megírtam egy szöveget, és utólag se korrigáltam rajtuk semmit.

MN: A raptechnikádra kaptál kritikát?

HO: Volt, aki nem tudta értelmezni, amit csinálok. Ezt elfogadom, mert tényleg nem a klasszikus rapflow-t hozom. Nem is mondanám magam rappernek. A dalaim indulatosan elmondott, kötetlen érzelmi kitörések, fülbemászó elektronikus zenére. A legnagyobb bók az volt, amikor valaki azt mondta, hogy én vagyok a magyar Sleaford Mods. Ez egy angol duó, akik primitív punkbeatekre furán hadarnak. Imádom.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk