film - A LEGBOLDOGABB LÁNY A VILÁGON

  • - kg -
  • 2010. május 13.

Zene

Deliának nagy szerencséje meg kis bajuszkája van. Az előbbinek hála övé lett a kisorsolt nyereményautó, melynek átvételére és egy rövid reklámszpotra Bukarestbe várja az üdítőipari nagyvállalat a vidéki versenyzőt.
Deliának nagy szerencséje meg kis bajuszkája van. Az elõbbinek hála övé lett a kisorsolt nyereményautó, melynek átvételére és egy rövid reklámszpotra Bukarestbe várja az üdítõipari nagyvállalat a vidéki versenyzõt. Ha volt öröm a sorsoláskor, azt nem mutatja Radu Jude filmje, mutat viszont egy kiszolgált Daciát három hõgutás utassal: Delia a hátsó ülésen kókadozik, míg a szülõk - a fõvárosba igyekvõ vidéki kisemberek ismerõs tartásával - erõteljesen a célra koncentrálnak. Hajtanak remélt jobb soruk felé, melyet az autó árából kívánnak megfinanszírozni, de a hátsó ülésen émelygõ gimnazista inkább megtartaná a kocsit, s dicsekedne a nyereménnyel az osztálytársak elõtt. Alapkonfliktusnak, fõleg a román film kisrealista vonulatában, ennyi bõven elég, nem is vár más Deliára és szüleire, mint amit Daciájuk kopottsága, meg egy reklámforgatás ígér. Az autóra hajtó kicsiny családi egység privát nyomora szépen összeér a reklámfilmgyártás kisipari közönyével, és a rendezõnek mindkét viszonylathoz jó szeme van. Persze Delia bajuszkáját is láthattuk már nem is egyszer, és a filmesek sem most kezdték a vidéki kislányok lekezelõ rángatását. A filmtörténet Deliái közt a miénk az álmaiktól megszabadított, naiv-akaratos vidéki lányok erõs középmezõnyébe tartozik. Szegény teremtés sietve hadarja a boldogságról áradozó reklámszlogent, mert fogynak a természetes fények, a kortárs román film viszont épp ebben, a természetes fényben erõs, mely oly szépen kiemeli a mindennapi kisszerûségeket, az izzadó tarkókat, a túlélési igyekezetet.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány filmje

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.