könyv - RORY CLEMENTS: MÁRTÍR

  • B. I.
  • 2010. május 13.

Zene

Brutális rituális gyilkosság, a legfelsőbb körökbe vezető nyomok, egymással rivalizáló bűnüldözők, akik közül a jobbik fiú végig tévúton halad - a fele is elég egy jó krimihez. Ha pedig mindennek színtere a gyors tempóban nagyvárosiasodó I.
Brutális rituális gyilkosság, a legfelsõbb körökbe vezetõ nyomok, egymással rivalizáló bûnüldözõk, akik közül a jobbik fiú végig tévúton halad - a fele is elég egy jó krimihez. Ha pedig mindennek színtere a gyors tempóban nagyvárosiasodó I. Erzsébet kori London, a Stuart Mária lefejezésének lázában égõ, valamint az Armada támadásától és a spanyol inváziótól rettegõ Anglia, akkor minden adott a jó történelmi krimihez. A Sir Francis Drake admirális elleni jezsuita merényletkísérlet és a történetindító kibelezõs emberölés szálai természetesen egy ponton összefutnak, hogy aztán minden újra összekuszálódjék, és kiderüljön, semmi nem az, aminek látszik.

A megszületõ brit birodalom bizarr világa - a józan belátáson alapuló jogrend, illetve az ennek a kialakulását segítõ kíméletlen, kegyetlen és önkényes hatalomgyakorlás egyidejûsége - kedvelt terepe a kortárs angol történelmi kriminek: C. J. Sansom (magyarul ugyancsak megjelent) népszerû Shardlake-történetei éppúgy a Tudor-korszakban játszódnak, mint Clements debütáló mûve, amely egy tervezett sorozat elsõ kötete. A széria a Mártír fõszereplõje, a brit titkosügynöki hálózatot megteremtõ Walsingham miniszter bizalmi embere, John Shakespeare köré szervezõdik. Az anglikán hatalmat odaadó lojalitással szolgáló, ám makacs katolikus felmenõkkel rendelkezõ nyomozót már a nyitókötetben is kisegíti a bajból a színészet iránt rajongó nyughatatlan öccse; és csodálkoznánk, ha Bill személye, vagy valamelyik leendõ nagy darabja nem kapna kiemelt szerepet a továbbiakban.

Fordította: Török Krisztina. Agave, 2010, 384 oldal, 2980 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.