könyv - RORY CLEMENTS: MÁRTÍR

  • B. I.
  • 2010. május 13.

Zene

Brutális rituális gyilkosság, a legfelsőbb körökbe vezető nyomok, egymással rivalizáló bűnüldözők, akik közül a jobbik fiú végig tévúton halad - a fele is elég egy jó krimihez. Ha pedig mindennek színtere a gyors tempóban nagyvárosiasodó I.
Brutális rituális gyilkosság, a legfelsõbb körökbe vezetõ nyomok, egymással rivalizáló bûnüldözõk, akik közül a jobbik fiú végig tévúton halad - a fele is elég egy jó krimihez. Ha pedig mindennek színtere a gyors tempóban nagyvárosiasodó I. Erzsébet kori London, a Stuart Mária lefejezésének lázában égõ, valamint az Armada támadásától és a spanyol inváziótól rettegõ Anglia, akkor minden adott a jó történelmi krimihez. A Sir Francis Drake admirális elleni jezsuita merényletkísérlet és a történetindító kibelezõs emberölés szálai természetesen egy ponton összefutnak, hogy aztán minden újra összekuszálódjék, és kiderüljön, semmi nem az, aminek látszik.

A megszületõ brit birodalom bizarr világa - a józan belátáson alapuló jogrend, illetve az ennek a kialakulását segítõ kíméletlen, kegyetlen és önkényes hatalomgyakorlás egyidejûsége - kedvelt terepe a kortárs angol történelmi kriminek: C. J. Sansom (magyarul ugyancsak megjelent) népszerû Shardlake-történetei éppúgy a Tudor-korszakban játszódnak, mint Clements debütáló mûve, amely egy tervezett sorozat elsõ kötete. A széria a Mártír fõszereplõje, a brit titkosügynöki hálózatot megteremtõ Walsingham miniszter bizalmi embere, John Shakespeare köré szervezõdik. Az anglikán hatalmat odaadó lojalitással szolgáló, ám makacs katolikus felmenõkkel rendelkezõ nyomozót már a nyitókötetben is kisegíti a bajból a színészet iránt rajongó nyughatatlan öccse; és csodálkoznánk, ha Bill személye, vagy valamelyik leendõ nagy darabja nem kapna kiemelt szerepet a továbbiakban.

Fordította: Török Krisztina. Agave, 2010, 384 oldal, 2980 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.