Film - Hajrá, magyarok! - Jon Turteltaub: A varázslótanonc

  • - ts -
  • 2010. augusztus 5.

Zene

Erre vártam emberemlékezet óta. Ennél nincs tökéletesebb, talán csak az égő vonatból fejünkre eső kolerás tégla: Nicolas Cage Goethe-adaptációja a Disney stúdió kiszerelésében, teli magyar vonatkozásokkal - barátom, az élvezetek fennkölt csúcsa! És ahogy mondani szokták, nem is olyan tré, mint gondolnád. 1. Dehogynem. 2. Jó, majdnem annyira. Az úgy volt, hogy Merlin is magyar volt, na jó, nem teljesen, vagy semennyire, de akkor biztos, hogy mondjuk Dobogókőn űzte az ipart, a szívcsakra lábánál. És jött egy Horváth nevű csávó, oszt' azt egyből felvette tanítványának, még szép, mert a magyarok összetartanak.

Erre vártam emberemlékezet óta. Ennél nincs tökéletesebb, talán csak az égő vonatból fejünkre eső kolerás tégla: Nicolas Cage Goethe-adaptációja a Disney stúdió kiszerelésében, teli magyar vonatkozásokkal - barátom, az élvezetek fennkölt csúcsa! És ahogy mondani szokták, nem is olyan tré, mint gondolnád.

1. Dehogynem.

2. Jó, majdnem annyira.

Az úgy volt, hogy Merlin is magyar volt, na jó, nem teljesen, vagy semennyire, de akkor biztos, hogy mondjuk Dobogókőn űzte az ipart, a szívcsakra lábánál. És jött egy Horváth nevű csávó, oszt' azt egyből felvette tanítványának, még szép, mert a magyarok összetartanak. Mondta Merlin a Horváthnak, hogy honnan gyöttél, édes egy komám? Innen, Pomázról, vagy Szentkeresztről, mit akadékoskodik annyit, öreg. De tudod-e, fiam, hogy nem elég, hogy magyar vagy, de tehetségesnek is kell lenned? Az semmi, főnök, mondta Horváth, és trükkök százait mutatta be. Merlin - miután visszahelyezte leesett állkapcáját - felvette Horváthot. A magyar vállalta, mert szereti a mi fajtánk a kihívásokat, bár azt nem nézte túl jó szemmel, hogy az idős mesternek van még két tanítványa, Monica Bellucci és Nicolas Cage. S mint azt a nevekből is kitalálhatták, innen kezdődik a film - Nick Cage és a Disney Goethe-adaptációja... de ezt nem mondom el többször, mert nem is annyira igaz, meg amúgy is része a hivatalos marketingnek.

Mindazonáltal tény, hogy Goethe weimari korszakában, pontosan 1797-ben, a Ballada-évben Schillerrel a balladai forma ilyen-olyan berhálásával szórakoztatták egymást és a nagyérdeműt. Ilyen balladai versenyen mérték össze a bajszukat; Schiller aztán a következő évben meg is jelentette szüleményeiket a Musen-Almanachban (na, az volt ám a jövőbelátó attrakció: évente megjelenő irodalmi folyóirat - a kultuszminisztériumban már tanulmányozzák is a módszert; interjúnkat lásd a 8. oldaltól). Könyvben mindazonáltal csak 1827-ben jelent meg először A bűvészinas. Magyarul számos fordítása, gyönyörűen illusztrált kiadása és általában remek reputációja van. Mindjárt meg is képzik előttem a rec.-ek s az értők hada, amint vadul kavarják kávéjukat, vágni lehet a dohányfüstöt, jó, hogy nem az Eckermannban, s körbejár köztük a vérforraló tényvaló: Nicolas Cage Goethébe' nyomja.

A marketingsztorihoz még hozzátartozik egy francia muzsikus és Miki egér, melyek tárgyba vágó ténykedését - merő elfogultságból - már nem részletezzük, elég az hozzá, hogy jelességük a szál a Disney stúdióhoz, mely mondhatjuk az ősidők óta rajta van ezen a Goethe-kérdéskörön. Kicsit nagyvonalúan szólva a mester legfőbb hátramozdítóinak sorában az öreg Walt rögtön a nevezettek (Schiller és Eckermann) után következik.

A perdöntő mű pedig annyiban foglalható össze, hogy a varázsló legényének büdös a munka, és a takarítást a feliben-harmadában elsajátított tudomány birtokában teljes egészében a seprűre hagyja, s utána a vízözön - nos, nincs mit Nicolas Cage és a Disney szemére vetni, híven emelték át a mesketét New York-i szerelmes filmjük (ez egy műfaj) egyik jelenetévé - mit részletezni felesleges.

Arról van itt szó, hogy ez a Merlin rendezné végre a régi számlákat családon belüli haragosával, Morganával, csakhogy pártütés adódik. Mit gondolnak, ki nyomja fel a vén gazembert Morganánál? Még szép, Horváth. Mondhatom, utoljára a kassaiak hadnagyában, Hegedűs Istvánban csalódtam ekkorát (jegyzetünk az Egri csillagok új DVD-kiadásáról jövő heti számunkban - a szerk.). A Horváth áruló lett, minek - ha nem is a közvetlen - következményeként New Yorkban találjuk magunkat, az ezredfordulón (Merlinnek kampó).

New York szép város, s mint az előbb már finoman utaltunk is rá, időnként szerelmes filmeket szerkesztenek hozzá, mely művekben fellépnek igazi szerelmesek is, de a háttérben az alkotók a Nagy Almát csókolgatják (legutóbb egy híres séf szerelmeinek tükrében találkoztunk effélével). Ilyen ez a Goethe-adaptáció is, melyben Nicolas Cage (a továbbiakban Baltazár) régiségkereskedésébe betér egy kisfiú, akiben Balta azonnal meglátja küldetése (meglelni Merlin méltó utódát) beteljesedését, ezért meggyűrűzi.

Tíz év múlva (a köztes időszakot és az ugrás okát engedelmükkel átugranám) az ipari tanuló már húszéves, molekuláris fizikában jeleskedik az univerzitáson, miközben Horváth szelleme is kiszabadul bizonyos izgága kisnyugdíjasok palackjából, miből okkal következtethet még a gyanútlan néző is, hogy a torzsalkodások alighanem kiújulnak. Baltazár és Horváth feltúrja egész New Yorkot a növendékért, s közben fellebben a fátyol a Horváth árulásának férfias okairól, s megismerjük a tanonc szerelmét (minimum két szerelem tartja tehát a gyertyát az alkotók matatásához a város testin). Nos, a nézeteltérések lerendezésének metodikájába már tényleg nem mehetünk bele, ám azt még eláruljuk, hogy mi a Hungarian Mirror Trap, ami hát ugye az eddig felsoroltak mellett és előtt e Goethe-adaptáció nyilvánvaló főszereplője (háromszor is előfordul), no, az alighanem a délibábnak egy turbósított változata: autós üldözés az utcán (a varázslók időnként átváltoztatják az autójukat, hogy gyorsabb vagy erősebb legyen). Itt éppen Horváth elvtárs (Alfred Molina játéka messze kiragyog a karból, de hát nincs nehéz helyzetben) folyamodik e trükkhöz, egyszerűen az utcára tesz egy függőleges, négyzet alakú víztükröt. Baltazár és az inas bele is mennek, s akkor derül ki, mi is ez: ha belemész, ugyanott jössz ki, ahol bementél, de minden tükröződve látszik - érthető, nemde? Ráadásul ha nem jutsz ki hamar, elvileg meghalsz. Amúgy a film maga látványos, pörgős, sőt egy-két helyen vicces is (van benne egy szellemes Star Wars-utalás is). De emellett elejétől a végéig ízig-vérig Disney: gagyi, a film megnézése nélkül kitalálható a története, túlságosan is populáris s zenéje, túl tökéletes a végén a happy end stb... Nicolas Cage ugyanolyan semmilyen benne, mint mindig, talán az egyetlen igazi pozitívuma az, hogy egyáltalán nem hasonlít a Harry Potterre.

A Fórum Hungary bemutatója

Neked ajánljuk