A kanadai rendező nem titkolja, hogy sokkolni akar, sőt mi több, a történelmi és a családi tragédiák meglehetősen felkavaró összekapcsolódásának ismeretében biztosan tudja, hogy fog is. És eme bizonyosság, a "tutira taccsra vágom a nézőteret" felett érzett mámor az, ami miatt a film ütős sztorija és erős képei ellenére alig is éri el a kívánt (elvárt) hatást. A kanadai rendezőt vélhetően annyira felspannolta "a végső nagy csavar", hogy egyszer-kétszer a finálé előtt is felfedi, de minimum sejtetni engedi a szörnyűségeket, majd miután kiderült a "megdöbbentő igazság", még párszor el is ismétli. Mit elismétli, minden lehetséges szögből megmutatja, és szereplői nem túl szerencsés dialógjain és monológjain keresztül "Nesztek, borzongjatok!" felkiáltással újra és újra az arcunkba vágja. A néző pedig mi mást tehetne, mint hogy sztoikus nyugalommal borzong, borzong, elnyom egy ásítást, borzong, borzong, borzzz... zzzz...
Forgalmazza a Mokép-Pannónia Kft.
