Film - Viszkis nagy ember - Joel Hopkins: Szerelem második látásra

  • - köves -
  • 2009. augusztus 6.

Zene

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben az a kevés alibifeszültség is kiveszne a műfajból, ami a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-hoz vezető vörös szőnyegen szokta borzolni a kedélyeket. Ezek ketten viszont csak a kedvünkért adják a durcást, késleltetik az elkerülhetetlent. Jobb is így, az ő korukban csínján kell bánni a feszültséggel, különben is, ha két akkora színész vállalja magára a könnyű műfaj pehelysúlyú terheit, mint Dustin Hoffman és Emma Thompson, ott fölösleges minden álfeszültség - csak helyzetbe kell hozni őket, a többit majd ők elintézik. Helyzetből ezen a szinten simán megtette volna annyi, hogy ők ketten egy ültő helyükben végigbeszélgetnek másfél órát, vagy sétálnak egy jót Londonban, annyi fiatalság azonban nem szorult a 39 éves, második filmes rendezőbe, hogy megpróbálkozzon egy dupla leszúrt linklaterrel; ahelyett, hogy megcsinálta volna a Mielőtt felkel a nap virgonc szenior változatát, csinált egy elmeszesedett hughgrantet, receptre kapható dramaturgiai járókerettel. Hopkins is megsétáltatja a szereplőit, de mert tisztességben megőszült fiatal filmes, a páholyok felé kacsingatva közbeiktat egy szíves rosszullétet és egy necces esküvőt is. Ezek azok a mesebeli, zenés (borzalmas mézeskalácszene) részek, amelyeket egyedül az életművek mentenek: ahol Hoffman zongorázik, vagy rákezd a kísérőzene, gondoljunk összeszorított fogakkal a Kis nagy emberre és az Értelem és érzelemre. Sétálni viszont nagyon tudnak, öröm nézni, ahogy a Temze partján Hoffman kacsázik a nálánál fél fejjel magasabb Thompson mellett. Amilyen bevállalós azonban a kamera mögötti fiatalság, még ezt a félfejnyi különbséget is sikerül felszámolni a boldog végkifejlet kapujában.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.