Film - Viszkis nagy ember - Joel Hopkins: Szerelem második látásra

  • - köves -
  • 2009. augusztus 6.

Zene

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben az a kevés alibifeszültség is kiveszne a műfajból, ami a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-hoz vezető vörös szőnyegen szokta borzolni a kedélyeket. Ezek ketten viszont csak a kedvünkért adják a durcást, késleltetik az elkerülhetetlent. Jobb is így, az ő korukban csínján kell bánni a feszültséggel, különben is, ha két akkora színész vállalja magára a könnyű műfaj pehelysúlyú terheit, mint Dustin Hoffman és Emma Thompson, ott fölösleges minden álfeszültség - csak helyzetbe kell hozni őket, a többit majd ők elintézik. Helyzetből ezen a szinten simán megtette volna annyi, hogy ők ketten egy ültő helyükben végigbeszélgetnek másfél órát, vagy sétálnak egy jót Londonban, annyi fiatalság azonban nem szorult a 39 éves, második filmes rendezőbe, hogy megpróbálkozzon egy dupla leszúrt linklaterrel; ahelyett, hogy megcsinálta volna a Mielőtt felkel a nap virgonc szenior változatát, csinált egy elmeszesedett hughgrantet, receptre kapható dramaturgiai járókerettel. Hopkins is megsétáltatja a szereplőit, de mert tisztességben megőszült fiatal filmes, a páholyok felé kacsingatva közbeiktat egy szíves rosszullétet és egy necces esküvőt is. Ezek azok a mesebeli, zenés (borzalmas mézeskalácszene) részek, amelyeket egyedül az életművek mentenek: ahol Hoffman zongorázik, vagy rákezd a kísérőzene, gondoljunk összeszorított fogakkal a Kis nagy emberre és az Értelem és érzelemre. Sétálni viszont nagyon tudnak, öröm nézni, ahogy a Temze partján Hoffman kacsázik a nálánál fél fejjel magasabb Thompson mellett. Amilyen bevállalós azonban a kamera mögötti fiatalság, még ezt a félfejnyi különbséget is sikerül felszámolni a boldog végkifejlet kapujában.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.