Film - Viszkis nagy ember - Joel Hopkins: Szerelem második látásra

  • - köves -
  • 2009. augusztus 6.

Zene

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben

A pasi Johnnie Walker-es, a nő chardonnay-s. A pasi ismer néhány klasszikus szerzőt, a nő olvasta is a műveiket. A pasi elvetélt dzsesszzongorista, öblítőreklámok zenei aláfestője, a nő írónak készül, ám jelenleg a reptéren kérdőívezik. A pasi késő hatvanas amerikai, a nő kora ötvenes angol. A pasi a nőt akarja, a nő a pasit - csoda-e, hogy nem értik meg egymást. Persze ez a megnemértés az alapja minden valamirevaló romantikus vígjátéknak, máskülönben az a kevés alibifeszültség is kiveszne a műfajból, ami a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-hoz vezető vörös szőnyegen szokta borzolni a kedélyeket. Ezek ketten viszont csak a kedvünkért adják a durcást, késleltetik az elkerülhetetlent. Jobb is így, az ő korukban csínján kell bánni a feszültséggel, különben is, ha két akkora színész vállalja magára a könnyű műfaj pehelysúlyú terheit, mint Dustin Hoffman és Emma Thompson, ott fölösleges minden álfeszültség - csak helyzetbe kell hozni őket, a többit majd ők elintézik. Helyzetből ezen a szinten simán megtette volna annyi, hogy ők ketten egy ültő helyükben végigbeszélgetnek másfél órát, vagy sétálnak egy jót Londonban, annyi fiatalság azonban nem szorult a 39 éves, második filmes rendezőbe, hogy megpróbálkozzon egy dupla leszúrt linklaterrel; ahelyett, hogy megcsinálta volna a Mielőtt felkel a nap virgonc szenior változatát, csinált egy elmeszesedett hughgrantet, receptre kapható dramaturgiai járókerettel. Hopkins is megsétáltatja a szereplőit, de mert tisztességben megőszült fiatal filmes, a páholyok felé kacsingatva közbeiktat egy szíves rosszullétet és egy necces esküvőt is. Ezek azok a mesebeli, zenés (borzalmas mézeskalácszene) részek, amelyeket egyedül az életművek mentenek: ahol Hoffman zongorázik, vagy rákezd a kísérőzene, gondoljunk összeszorított fogakkal a Kis nagy emberre és az Értelem és érzelemre. Sétálni viszont nagyon tudnak, öröm nézni, ahogy a Temze partján Hoffman kacsázik a nálánál fél fejjel magasabb Thompson mellett. Amilyen bevállalós azonban a kamera mögötti fiatalság, még ezt a félfejnyi különbséget is sikerül felszámolni a boldog végkifejlet kapujában.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.